Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

Megnyílnak a „szekus-akták” az Emlékpontban

A
román titkosszolgálat, a hírhedt Securitate titkos aktáiba nyújt bepillantást Molnár János: Szigorúan ellenőrzött evangélium című
könyve, amelynek első magyarországi bemutatójára várják az érdeklődőket 2009. november
24-én, kedden 17 órára az Emlékpontba. A Szegeden élő egyháztörténész kötetéből
többek között az is kiderül, hogy Tőkés László püspökről, európai parlamenti
képviselőről már húga lakodalmán jelentett egykori sógora, – természetesen
álnéven – dr. Bartha Tibor főorvos.

Molnár János egyháztörténész, a Debreceni Egyetem docense
maga is érintett, hiszen 1975 és 1989 lelkipásztorként szolgált Romániában.
Nyíltan elutasította a kommunista rendszerrel való „együttműködést”, sőt
szamizdat publikációiért 1983-ban learatóztatták, majd a hatalom nyomására
rokkantosították. 1988-ban nyíltan fellépett a romániai falurombolás ellen,
Tőkés Lászlóval együtt. 1989 óta Szegeden él, vallás- és egyháztörténetet oktat
és kutat, jelenleg a romániai református egyház II. világháború utáni
történetén dolgozik.

A Szigorúan ellenőrzött
evangélium című munka első kötete a kommunista Románia egykori politikai
rendőrsége, a Securitate munkájába nyújt betekintést, több, az egyház berkeiben
tevékenykedő megfigyelt személy, besúgó, illetve szekus tiszt nevét fedve fel.
A szerző művével arra figyelmeztet, hogy „bűnmegvallásra és bűnbocsánatra soha
nem lehet azt mondani, hogy késő.”

A négyszáz oldalas, tetemes
dokumentummásolattal ellátott kötetből kiderül, hogy  a kommunizmus idején az erdélyi református
egyházban dolgozók kétharmada meghurcolt, meggyötört ember volt, egyharmaduk
viszont „cinkos, besúgó volt, aki 1989 után is folytatta vagy folytatja káros
tevékenységét” – fogalmazott Tőkés László a könyv erdélyi bemutatóján.

Molnár
János könyvét dr. Berényi
Károly önkormányzati
képviselő ajánlja az érdeklődők figyelmébe. A bemutatón a szerzővel Vincze Gábor, az Emlékpont történésze beszélget. A kötet a
rendezvényen megvásárolható lesz, és a szerző helyszínen dedikálja.

„…Az informátor […] a legritkább esetben elkötelezett
kommunista, sőt, rendszerint egy ellenségesnek, vagy legalábbis gyanúsnak
minősített csoport, társadalmi réteg tagjaként épp azért szemelték ki, hogy
feltűnésmentesen informálódhasson övéi között. Volt lehetősége a választásra.
És innentől, a választás aspektusainak sokrétűségétől kezdve válik az
informátorok története a kommunizmus emberi drámájává…” (részlet a kötetből)