Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

Megnyílt az 56. Vásárhelyi Őszi Tárlat

Magyarország legnagyobb hagyománnyal rendelkező
kortárs művészeti seregszemléjén, az idén 56. alkalommal megrendezésre kerülő
Vásárhelyi Őszi Tárlaton páratlan művészeti alkotásokat láthatnak az érdeklődők.
A tárlatot dr. Navracsics Tibor a Fidesz Magyar Polgári Szövetség
képviselőcsoportjának vezetője nyitotta meg.

Hódmezővásárhely azon kevés magyar város közé tartozik,
amelynek gazdag a képzőművészeti múltja, és élénk ma is művészeti élete. Karakteres
műhelyként tarja számon a művészeti irodalom és a közvélemény – ezzel a néhány
sorral, a közelmúltban elhunyt Dömötör János szavaival nyitotta meg az 56.
Vásárhelyi Őszi Tárlatot Lázár János polgármester, országgyűlési képviselő.

– 56 éve először szerveződik Őszi tárlat Dömötör
János nélkül. A művészettörténész, múzeumigazgató, képzettségével, fantasztikus
szervezőképességével, igényes művészetpártoló és szerető munkájával, a művészeti
tervezésben betöltött pótolhatatlan helyével, mérföldkövet jelent az Őszi
Tárlatok történetében. Halálával elveszítettük az utolsó alapító atyát, így ránk
maradt a feladat, hogy megőrizzük és megújítsuk a tárlatot – emlékezett a polgármester
a város nemrég elhunyt díszpolgárára.

Lázár János megnyitóbeszédében elmondta: sokan és
sok mindent mondtak már a Vásárhelyi Őszi Tárlatról, amely időtállósága azonban
megcáfolta a kritikusokat, és mindig meg kell, hogy nyugtassa a támogatókat.

– Az 56. őszi tárlat valaminek a végét, és talán
valaminek a kezdetét is jelenti. Ha valaki itt az Alföldi Galériában ma
végigsétál, akkor láthatja, hogy az elmúlt több, mint 10 esztendő során
sikerült megújítanunk az Őszi Tárlatot, mégpedig oly módon, hogy – Déry Tibor
szavaival élve – mindig hátraléptünk egy kicsit és úgy néztünk a jövőbe.
Hátraléptünk, mert a magyar képzőművészeti életben ez a kiállítás az ábrázoló,
természetelvű festészetnek ad helyet, azonban állandóságával kiemelkedik a
tárlatok hazai és nemzetközi sorából. Ez a vásárhelyi őszi összegzés a
kezdetektől fogva, mindig a meghaladás igényével készül. A realista
ábrázolásmód mindig időszerű. A festőművészek a rendelkezésükre álló
eszközökkel és technikai tudással hűen ábrázolják, amit látnak, azonban ez az
ábrázolás mindig egyfajta véleményalkotás is a szűkebb, illetve a tágabb
értelemben vett világról – fogalmazott Hódmezővásárhely első embere.

Lázár János a jövőre nézve elmondta: abban a
reményben jött az 56. őszi tárlatra, hogy valami meg fog változni az elkövetkező
évekre.

– Én egy olyan város polgármestere lehetek, amelyet mindig
jellemzett a kultúra iránti igényesség, a képzőművészet és a közművelődés
iránti fogékonyság. Mi Hódmezővásárhelyen azt tanultuk meg, hogy a művészet, a
kultúra által lehetünk valóban egy közösség. A város ne csupán tégla és habarcs
legyen, hanem az emberek közösségét jelentse és ebben elengedhetetlenül fontos
szerepe van a művészetnek, a kultúrának. Abban bízom, hogy egy olyan világ
köszönt ránk, ahol a kultúra segítségével, a magyar művésztársadalom
megbecsülésével léphetünk előre közösen egy olyan ország felé, ahol a kultúra
érték, nem pedig teher. Örömmel jelenthetem, hogy a város jó úton halad: lassan
elindulnak azok a fejlesztési elképzeléseink, amelyek a kultúra jegyében alakítják
át az egész belvárost. A Petőfi Művelődési Központ egy információs technológiai
és kulturális központ lehet 1 milliárd 116 millió forint Európai Uniós fejlesztési
forrásnak köszönhetően – zárta gondolatait Lázár János.

Hódmezővásárhely holland testvérvárosa
Haarlemmermeer polgármestere a két város kapcsolatának 20 éves jubileumáról, ennek
fontosságát emelte ki a megnyitón.

– A húsz év alatt a kapcsolat folyamatosan nőtt
terebélyesedett és egyre jobban mélyült. Akár politikai, akár kulturális, vagy
sport kapcsolatokról legyen szó, ezek mindig, kivétel nélkül a barátságon és a
tiszteleten alapultak, amelyek városaink lakóinak nagyon sok hasznot és előnyt
hoztak. A kulturális értékek nagyon fontosak számunkra is, ezért örömmel hoztuk
el a Haarlemmermeerben alkotó, népszerű holland pop art művész, Franz Bodner
alkotásait Hódmezővásárhelyre – mondta el Theo Weterings, hozzátéve: Bodner a
pop art művészek azon táborába tartozik, akik munkáját Happy artként is
nevezik. Ennek lényege, hogy boldoggá vagy boldogabbá tegye az embereket,
ugyanakkor mindig tartalmaz egy kis kritikát is a mai társadalom, a mai világ
számára.

Navracsics Tibor országgyűlési képviselő, a Fidesz Magyar
Polgári Szövetség képviselőcsoportjának vezetője beszédében a tárlat
jelentőségére és a művészet fontosságára, nélkülözhetetlen szerepére hívta fel
a figyelmet.

– Hódmezővásárhely az 1950-es években úgy gondolta,
hogy van annyira bátor, önálló, rendelkezik akkora azonosságtudattal, önképpel,
hogy visszanyúl egy háború előtti tradícióhoz, ismét meghívja a vendégeket,
ismét megadja nekik, hogy minden évben ilyen tájban találkozzon a két nagy
közösség: Hódmezővásárhely és a magyar művészek közössége. Az őszi tárlat
napjainkban egy nagyon fontos esemény, egy nagyon fontos kultúrpolitikai
teljesítmény, hiszen általában, amikor kultúra és politika kézen fogva sétál,
akkor az utat szétrágott gumicsontok szegélyezik. Ideológiai csaták, amelybe
mindenki beleöli minden energiáját, valójába azonban nem teszi kulturáltabbá a
politikát, esetleg csak politikáltabbá teszi a kultúrát. Hódmezővásárhely
viszont példát mutat abban, hogy hogyan lehet kultúrpolitikát űzni, művészetet
támogatni úgy, hogy a politika egy közösség, a közügyek, a közjó legjavát szolgálja
– fogalmazott Navracsics Tibor.

A frakcióvezető szerint a tárlat közel 60 éves
múltja az önazonosság tradíciója, ugyanakkor a magyar kultúrpolitika, a kultúra
és a politika egyik legjelentősebb tényezője.

– Magyarország méltán büszke a kultúrájára. Válság
idején azonban a művészetnek még nagyobb a szerepe, mint máskor. A válságnak
nem csupán az a jellegzetessége, hogy egy kicsit szegényebbek vagyunk, egy
kicsit rosszabbul élünk, egy kicsit át kell alakítanunk a hétköznapjainkat, a
válság egyik legsúlyosabb következménye az, hogy a hagyományos értelmezési
kereteinket elveszítjük. Felbomlik a világ, ahogyan megismertük, szétesik a kép
és új eligazodási pontokat kell találnunk. A művészet pedig ebben nagyon sokat
tud segíteni. Ahogyan a tudomány, úgy – más módon ugyan -, de a művészet mindennapjaink,
az ember, a világ megismerésének egyik legfontosabb eszköze. A művészeti
alkotások engednek minket érezni olyan érzéseket, amelyeket nem tudunk
magunkban megfogalmazni. A műalkotások engednek minket gondolkodni olyan
kategóriákban, amelyeket nem tudunk meghatározni. A műalkotások engednek minket
megismerni olyan dolgokat és összefüggéseket, amelyeket magunktól nem ismerünk
meg. Ahogyan végigsétálok ezen a kiállításon számos olyan kép, szobor van,
amely a megismerés élményét adja számomra. Vagy a humorával, vagy a cizelláltságával,
szépségével, meghökkentő voltával. Ráismerhetek benne a világra, segít nekem is
eligazodni ebben a válság sújtotta világban.

A művészet azért is fontos
válság idején, mert talán segít minket abban, hogy a megismerés révén
kifinomultabbá váljunk. A mindennapok egyik legsúlyosabb problémája, hogy
eldurvulnak emberi viszonyaink. Az egymással való beszélgetéseink hirtelen
haragúvá, indulatossá tesznek minket, a közlekedésben az emberek közötti viszonyban
egyre egyszerűbb sémákkal, egyre egyszerűbb és sajnos egyre durvább
szimbólumokkal dolgozunk. A műalkotások segítenek minket finomabbá tenni,
megnemesíteni, ezáltal a közösségünket is erősebbé, cizelláltabbá tenni. Erre
azonban már nem csak műalkotásokra van szükség. Egy olyan közösségre is szükség
van, amely évről évre házigazdája tud lenni egy ilyen kiállításnak.
Hódmezővásárhely egy ilyen város, ilyen közösség, ezért minden tiszteletet
megérdemel. Hódmezővásárhely közösségének vezetői ilyen emberek, ezért minden
tiszteletet megérdemelnek. Én azt kívánom Magyarországnak, mind a művészeknek,
mind a közösségeknek, hogy végre olyan vezetése legyen az országnak, amely
képes honorálni, képes támogatni az ilyen közösségeket –zárta beszédét
Navracsics Tibor.