A politika ocsmány méreg,
mely elbutít, nyomorba dönt,
mint alkohol, amit a részeg,
mámorában gyomorba önt.
Te úgy hiszed, hogy téged szolgál,
de idegen célt képvisel,
rossz törvényt hoz, amivel jól jár,
súlyos terhet a nép visel.
Már régen nincs beleszólásod,
hisz elárulta a hazád,
s ha hiszel neki, sírod ásod,
neki meg nem lesz gondja rád!
A választás csak szemfényvesztés,
árulók közt, melyik a jobb?
A döntésekből kirekeszt, és
az engedélyt, azt te adod!
Hisz bármelyiknek jár a szája,
máris tudod, hogy hazudik,
s e népnek lassan nincs hazája,
mert arra a bank alkuszik.
Rémálomban alszik a nemzet,
felébreszteni sem lehet.
A megosztásra emlékeztet,
hisz nem vagyok már egy veled…
Lám, már jövőnknek nincs alapja,
elárvult nép ma a Magyar.
Már jön a végítélet napja,
mit szemfödőnk majd eltakar?
Mert rabok voltunk mostanáig,
s szabadok tán sosem leszünk,
kidőlnek sorban kopjafáink,
s csendben süllyed el nemzetünk.
Aranyosi Ervin © 2025-04-07. (Beküldő: Juhász Róbert)