A magyar egyháztörténet egyik
legellentmondásosabb, ugyanakkor legkitartóbb, leginkább a meggyőződése parancsa
szerint élő alakjára, Mindszenty József bíborosra emlékeznek a mai napon,
elítélése hatvanadik évfordulóján a hódmezővásárhelyi
Emlékpontban.
A ma esti megemlékezésen részletek hangzanak
majd el Mindszenty bíboros visszaemlékezéseiből, illetve Barankovics István
egykori kereszténydemokrata politikus írásaiból. Mindszenty és Barankovics
szerepéről Fila Béla teológiaprofesszor köszöntőjét követően Kovács Emőke és
Miklós Péter történészek beszélgetnek Vincze Gáborral, az Emlékpont Múzeum
munkatárásával.
Mindszenty Józsefet 1944-ben a nyilasok
letartóztatták, mert egyházmegyéjében megtiltotta a Szálasi-féle hatalomátvétel
okán a szélsőjobboldal által követelt ünnepi szentmisék megtartását.
Sopronkőhidán raboskodott.
A háború után szembeszállt a kommunista
törekvésekkel is, ezért Rákosi parancsára 1948. december 26-án, karácsony
másnapján letartóztatják és az Andrássy út 60-ban megkezdik kínzását és
kihallgatását. Különböző stimuláló szerek hatására minden ellene felhozott vádat
elismert. 1949. február 8-án életfogytig tartó fegyházra
ítélték.
Az 1956-os forradalom idején kiszabadították
fogságából, a szabadságharc leverését követően azonban kénytelen az Egyesült
Államok budapesti nagykövetségére menekülni. Másfél évtizedet töltött az
épületben – 1971-ben hagyhatta el az országot. Az elkövetkezendő három évben a
világ szinte minden magyarlakta országát felkereste, s meglátogatta
híveit.
A történelem és a sors különös fintoraként
Mindszenty koncepciós perének huszonötödik évfordulóján, 1974. február elején
VI. Pál pápa megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket – az
egyházfő lényegében leváltotta az idős, sokat szenvedett főpapot – tettét azzal
indokolva, hogy a magyar prímás lemondott. A Szentszék általi megaláztatás
ellenére Mindszenty folytatta pasztorációs útjait, de vesebaja egyre
súlyosbodott, amelyhez prosztatarák is párosult, s végül 1975. május 6-án hunyt
el.
(MTI)