1956 ötvenötödik
évfordulójára, vagyis ebben az évben jelent meg Németh László, A magyar
forradalomról című kötete, melyet az Emlékpontban mutattak be. A könyvbe két
olyan tanulmány került, amelyek hosszú éveken át a fiók mélyén lapultak, így
még soha nem olvashatta őket a közönség.
Eddig Németh Judit őrizte édesapja kéziratait, köztük azokat
is, amelyek valami miatt eddig nem jelenhettek meg. Az iratok már-már a feledés
homályába merültek, mígnem az író lánya nemrégiben újra rendszerezte az
állományt. Ekkor bukkant rá két igen rossz állapotban lévő tanulmányra, amelyik
közül az egyik 1956 novemberében született. Ebben a forradalomról és
szabadságharcról értekezett Németh László.
– Öt órakor Budapesten megszólaltak az ágyúk, amikről
mindenki tudta, hogy nem magyarok, hanem orosz ágyúk. Apám rögtön azt mondta,
hogy el kell mennie hazulról, mert ki tudja, mi lesz ebből. Anyám lekísérte őt
hajnali ötkor a kapuba, és azzal fejeződik be az írás, hogy megcsókolták
egymást, nem tudták, hogy valaha fognak- e még találkozni. Egy érzést ad meg,
ami annak idején benne volt az emberekben – mondta Németh Judit, az író egyik
lánya.
Németh Lászlónak 1956-ban, a forradalom sajtójában három
írása is napvilágot látott. A most előkerült tanulmánya azonban a
Kádár–rendszerben nem jelenthetett volna meg, így erre az olvasónak több mint
50 évet kellett várnia.
– Ez a kötet egyedülálló a magyar történelemben, ugyanis egy
nemzetnek és egy nagy írónak az érzelmi azonosulásáról szól, a nemzet
történelmének egy pillanatában való nagy azonosulást mutatja meg Németh László.
Ezért is olyan különleges és csak így szabad olvasni – mondta Füzi László, a
Németh László Társaság elnöke.
A most megjelent kötetben van még egy másik 1956-ban készült
tanulmány, de ez már arról szól, amikor Németh László először ellátogatott a
szigligeti alkotóházba. Németh Judit szerint ez azért is érdekes, mert
kiegészíti édesapja életrajzát.