Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

Nemzeti gyásznap – Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése

Az 1956-os
forradalom és szabadságharc áldozataira és a szovjet megszállás
kezdetére emlékeznek ma országszerte a nemzeti gyásznap alkalmából.
A központi ünnepségsorozat zárásaként este hat órakor a forradalom
lángja kialszik a budapesti Kossuth téren.

1956. október 23-án békés tüntetéssel kezdődő fegyveres
felkelés, forradalom bontakozott ki a Rákosi Mátyás nevével
összefonódó kommunista diktatúra, valamint a szovjet megszállás
ellen. A népfelkelés a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok
beavatkozása után fegyveres szabadságharccá változott. Mind az utcai
(fegyverrel is) politizálók, mind a kormánypolitikát irányítók
sorsát végül a nemzeti függetlenséget eltipró november 4-i második
szovjet katonai invázió pecsételte meg, amely pár nappal azután
következett be, hogy Nagy Imre miniszterelnök november 1-jén
meghirdette Magyarország semlegességét és kilépését a Varsói
Szerződésből. A fegyveres felkelők utolsó csoportjainak ellenállását
november 10-11. táján törte meg a szovjet túlerő. Az
MTI-Sajtóadatbank összeállítása a forradalom leverésének napjáról:

1956. november 4-én vasárnap 0 órakor a magyarországi szovjet
csapatok főparancsnokságát Kazakov hadseregtábornok vette át.
Hajnalban Románia felől újabb szovjet csapatok lépték át a magyar
határt.

– A kora hajnali órákban Soldatic jugoszláv nagykövet megkereste
Szántó Zoltánt, és tájékoztatta Tito elnök üzenetéről: a jugoszláv
kormány menedéket biztosít Nagy Imrének és társainak.

– Hajnali 4 óra 15 perckor általános szovjet támadás indult
Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai objektumok ellen.
A főváros védői – nemzetőrök, rendőrök és kisebb-nagyobb honvéd
egységek – felvették a harcot a támadókkal.

– 5 óra 5 perckor az ungvári rádió közleményt sugárzott,
amelyben Apró Antal, Kádár János, Kossa István és Münnich Ferenc, a
Nagy Imre-kormány volt miniszterei bejelentették, hogy 1956.
november 1-jén minden kapcsolatot megszakítottak ezzel a kormánnyal,
s kezdeményezték a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány
megalakítását Kádár János vezetésével.

– 5 óra 20 perckor Nagy Imre drámai hangú rádióbeszédet mondott:
“Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának
elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak
fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a
törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a
helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ
közvéleményével.”

– 5 óra 35 perctől Nagy Imre beszédét valamennyi világnyelven is
sugározta a Magyar Rádió.

– 6 és 8 óra között a jugoszláv nagykövetségre érkezett Nagy
Imre, Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Lukács György, Szántó Zoltán (az
MSZMP Intéző Bizottságának tagjai), valamint Fazekas György,
Haraszti Sándor, Jánosi Ferenc, Rajk Lászlóné, Szilágyi József,
Tánczos Gábor, Újhelyi Szilárd, Vas Zoltán és családtagjaik.
Összesen negyvenhárom személy kapott menedékjogot a követségen.
Vásárhelyi Miklós, Nádor Ferenc ezredes (a légierők parancsnoka) és
Erdős Péter egy jugoszláv diplomata lakásán kaptak menedéket. Nagy
Imre és Donáth Ferenc távozása után a parlamentben maradtakhoz
csatlakozott Bibó István, valamint Mindszenty bíboros, aki még aznap
átment az amerikai követségre, ahol menedékjogot kapott.

– Bibó István, mint a törvényes magyar kormány egyetlen, az
Országgyűlés épületében maradt képviselője, kiáltványt fogalmazott.
Megállapította: Magyarországnak nincs szándéka szovjetellenes
politikát folytatni, visszautasítja azt a vádat, hogy a forradalom
fasiszta vagy antikommunista irányzatú lett volna. Felszólította a
magyar népet, hogy a megszálló szovjet hadsereget vagy az esetleg
felállított bábkormányt ne ismerje el, s vele szemben a passzív
ellenállás összes fegyverével éljen.

– A túlerő láttán a Nagy Imre-kormány és a katonai vezetés nem
kísérelte meg a fegyveres ellenállást. A szovjet csapatok –
helyenként fegyveres harc után – a Magyar Néphadsereg valamennyi
alakulatát lefegyverezték. Vidéken több helyen komolyabb ellenállás
bontakozott ki, amelybe katonai egységek is bekapcsolódtak
(Békéscsaba, Dunapentele, Szeged stb.)

– 7 óra 14 perckor a rádió a kormány felhívását közvetítette magyar
és orosz nyelven, melyben a szovjet hadsereget a vérontás
elkerülésére szólította fel.

– 8 óra 7 perckor a Szabad Kossuth Rádió adása megszakadt.
Rövidhullámon váltakozva a Himnuszt és a Szózatot sugározták.

– Budapesten a fegyveres ellenállást a megnövekedett létszámú
felkelő csoportok folytatták. A szovjet csapatok délig elfoglalták a
Honvédelmi Minisztériumot, a Belügyminisztériumot, a Budapesti
Rendőr-főkapitányságot.

– A Kádár-kormány táviratot küldött az ENSZ főtitkárának, kérte a
magyar kérdés levételét a napirendről.

– Soldatic jugoszláv nagykövet közölte Nagy Imrével Titóék
üzenetét, hogy híveivel együtt ismerje el a Kádár-kormányt. Az MSZMP
Intéző Bizottságának a követségen tartózkodó öt tagja ezt
egyhangúlag elutasította.

– Eisenhower amerikai elnök tiltakozott a szovjet intervenció
ellen.

– A magyarországi szovjet katonai invázió hírére New Yorkban
összehívták a Biztonsági Tanács ülését, és szavazásra bocsátották az
előző napi amerikai határozati javaslat némileg módosított
változatát. Ez felszólította a Szovjetuniót, hogy tartózkodjon
Magyarországon bárminemű katonai akciótól és haladéktalanul vonja ki
csapatait az országból. A javaslat elismerte a magyar nép jogát
arra, hogy szabadon választott kormánya legyen. A javaslatot a
Szovjetunió megvétózta (9 igen szavazat, Jugoszlávia tartózkodott),
majd a kérdést rendkívüli közgyűlés elé utalták. 4-én délután az
ENSZ rendkívüli közgyűlése 50:8 arányban, 15 tartózkodás mellett
elfogadta a tovább bővített amerikai javaslatot, amely felkérte az
EBNSZ főtitkárát: jelöljön ki bizottságot a magyarországi helyzet
megvizsgálására.

– Az áldozatok száma november 4-én a fővárosban 135 fő volt. A KSH
1957. januári jelentése szerint az októberi 23. és január 16.
közötti események embervesztesége országos viszonylatban 2652 halott
(Budapesten 2045) volt, és 19 226 személy (Budapesten 16 700)
sebesült meg. A forradalom leverését követő megtorlásban az ENSZ
bizalmas adatai alapján 453 főt végeztek ki, az 56-os Intézet
szerint több mint 340 embert végeztek ki 1956-os ügyből kifolyólag
(Rainer M. János, 2006.10.16.).

1958-ban bírósági ítélet nyomán életükkel fizettek a vezető
személyiségek: Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza,
Szilágyi József.

(MTI)