Nagytiszteletű Demeter János Lelkész Úr!
Megdöbbenve olvastam egy internetes hírportálon megjelent válaszait a vásárhelyi Dilinka és a Kincses temetőket fenntartó Susáni Református Egyházközség által kezdeményezett és bevezetett temetkezési „hozzájárulásról”, amely jelentős összegekkel kíván hasznot húzni az egyik legnagyobb emberi fájdalomból.
Vallásos értékek és elvek mentén élő emberként, úgy gondolom, hogy az egyház alapvető feladata a szolgálat. Isten szolgálata, illetve a közösség szolgálata és számukra történő útmutatás. Nem akarok álszent módon viselkedni és tudom jól, hogy egy egyházközség működéséhez is elengedhetetlenek bizonyos anyagi források. Úgy vélem azonban, hogy amit Nagy Zoltán Imre susáni református lelkész meglépett, az kimeríti a jó ízlés fogalmát.
Nem értem, hogy miért a legelesettebb embereket sújtják olyan terhekkel, akik hozzátartozóik elvesztése iránt érzett gyászban amúgy is gyámolításra szorulnak. Számomra teljesen egyértelmű, hogy a temetkezési szolgáltatók be fogják építeni költségeikbe az Önök által ultimátumszerűen kirótt egyházi sarcot. A Nagy Zoltán Imre és a Susáni Református Egyházközség által kezdeményezett, emberileg teljességgel vállalhatatlan lépés a legrászorultabbakat és a nehéz anyagi körülmények között élő embereket sújtja.
Különösen megdöbbentő továbbá egy egyházi személy részéről az a kijelentés, hogy Isten nevét csak engedélyhez kötötten lehet kimondani, amúgy pedig megtiltják annak használatát. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi, egyre szekularizálódó világban az ilyen jellegű kijelentések nem használnak, sőt éppen ellenérzéseket szülnek és eltaszítják az embereket az egyházaktól. Súlyos hibának tartom, hogy ezt éppen egyes egyházi személyek nem látják.
Kérem tisztelettel Önt és a csatlakozott lelkipásztorokat, hogy fontolják meg döntésüket. Bölcs belátásukban bízva, maradok tisztelettel,
Bálint Gabriella, Susán városrész önkormányzati képviselője
Hódmezővásárhely, 2015. június 8.