Dr. Lázár János Szent István téri beszédének teljes változata:
„Jó napot kívánok!
Lázár János vagyok, 32 éves hódmezővásárhelyi lakos.
Kedves vásárhelyi polgártársaim! Manapság súlyos és nagyon nehéz
idők járnak. Ezért aztán eljött az összefogás, összekapaszkodás ideje.
Ezért köszönöm meg, hogy ennyien, ezrek és ezrek jöttek ma össze.
Eljöttetek akkor, amikor a kormány elveszi a pénzünket. Eljöttetek
akkor, amikor a kormány elveszi iskoláinkat. Eljöttetek akkor, amikor
elveszi a nyugdíjunkat, és most, ami a legfájóbb mindannyiunknak,
eljöttetek akkor, amikor a kormány elveszi az egészségünket.
Kedves barátaim, megszorító csomag helyett a Rákosi diktatúra
népnyúzó politikája éli ma reneszánszát. Megfizethetetlen villany és
gázárak, dobozdíjnak nevezett gyógyszeradó, ágydíjnak nevezett
kórházadó, vizitdíjnak nevezett betegadó.
De adóval büntetik azokat, akik gyermeket nevelnek, akik
tisztességesen akarnak élni. És most el fogják, el akarják, és ha
hagyjuk el is veszik az egészséges élet lehetőségét.
Kedves vásárhelyiek, barátaim! Ma, ezekben a nehéz időkben,
ebben az országban a kormány miatt bizonytalanság, kiszolgáltatottság,
reménytelenség, hazugság, gátlástalanság, pusztítás és rombolás, de
legfőképpen a mérhetetlen szegénység az úr, az emberi megaláztatások
idejét éljük.
Egy olyan országot kínálnak, ahol az ember, különösképpen a
vidéki, különösképpen a hódmezővásárhelyi, mártélyi, mindszenti,
székkutasi ember nem számít. Nem számít a mi emberi életünk. Olyan
országot akarnak, ahol a hatalmon lévők nem az élet lehetőségét, nem az
élet boldogulását, hanem a halál útját kínálják nekünk. Hogyan is?
A halált kínálják nekünk az élet helyett azzal, hogy
megfosztják Hódmezővásárhely, Mártély, Mindszent és Székkutas minden
polgárát az egészséges élet lehetőségétől. A kormány be akarja zárni a
vásárhelyi kórházat, meg akarja szüntetni, be akarja zárni a
hódmezővásárhelyi gyermekosztályt, meg akarja szüntetni a szülészetet
és nőgyógyászatot, bezárná a fül-orr-gégészetet, szemészetet,
bőrgyógyászatot, a kakasszéki rehabilitációs intézetet, az
ideggyógyászatot, a vérellátót a művese állomást, a labort és a kórházi
gyógyszertárat. Megszüntetve ezzel 700 honfitársunk, 700 vásárhelyi
testvérünk életlehetőségét és munkahelyét.
Ami ránk vár kedves barátaim: vérvétel Szentesen,
CT-vizsgálat öt hónap múlva Szegeden, mandulaműtét Kecskeméten, a
szívinfarktusos beteg halála a 47-esen Szeged és Vásárhely között a
mentőben. Ezt kínálja nekünk Gyurcsány Ferenc és Molnár Lajos!
Az a kérdés, hagyjuk-e? Kedves barátaim! Ahelyett, hogy a
miniszterelnök és a miniszter először is elszámolna. Elszámolna azzal,
hová lett a társadalombiztosítás kasszája, hová lett a mai 50-es,
60-as, 70-esek által befizetett egészségügyi járulék, amit 30- 40 éven
keresztül fizettek az államnak. Ezzel kellene először elszámolniuk!
Hová lesz az, amit mi, 20-as, 30-as, 40-esek fizetünk? Kedves
barátaim! Ők elkúrták és mi kifizetjük. Ők ellopták, és a mi
kórházunkat zárják be. Ők meggazdagodtak, miközben bennünket
kifosztották. Ők hazudtak, és ezért mi szenvedünk. Ők súlyosan
hallgatnak ezekben a percekben is, ahelyett, hogy elénk állnának!
Hiszen kedves vásárhelyi barátaim, mi ma elhívtuk őket. Ide
hívtuk a Magyar Köztársaság miniszterelnökét, és ide hívtuk a kormány
egészségügyi miniszterét. Kértük őket, jöjjenek el és mondják el, miért
van szükség a vásárhelyi kórház tönkretételére. Nem jöttek, de levelet
küldtek. Gyurcsány Ferenc megbízta rendőrminiszterét, Szilvásy
Györgyöt, aki kordonnal zárná körbe az egész országot, hogy válaszoljon
nekünk.
A válasz így szólt: nem tudnak, nem akarnak és nem is
érdekli őket a segítség. Nem tudnak és nem is akarnak segíteni. Ők nem
mertek kiállni saját népük elé, nem mertek kiállni saját fajtájuk elé.
Ők nem mernek a szemünkbe nézni. Ez lenne a bátorság? Ez lenne a
szemünkbe nézés? Ez a gyávaság kormánya. Ez a gyávaság és a sunyiság
kormánya. Amikor a miniszter fiókjában már ott lapul egy aláírt, egy
szupertitkos szerződés, melyben eldöntik a magyar kórházak, a magyar
egészségügyi dolgozók sorsát, persze csak az MSZP kongresszus után,
majd március 5-én akarják nyilvánosságra hozni. Ha hagyjuk…
Kedves barátaim! Szégyen és gyalázat egy európai országban,
egy állítólagos alkotmányos demokráciában, hogy a miniszterelnök
hatalmi játszmáinak esik áldozatul a magyar egészségügy. Nagyon
remélem, hogy Botka László, Szirbik Imre, Búzás Péter
polgármestertársaim és képviselőtársaim – akik amúgy név szerint
megszavazták az egészségügyünket ellehetetlenítő törvényt – most nem
asszisztálnak Csongrád megyeiként, felelős vezetőként a kórház
tönkretételéhez.
Őket is hívtuk, de helyettük egy olyan ember jött el, valóban
fontosnak tartja, hogy jó kapcsolatban legyen Vásárhellyel: Németh
Béla, Orosháza polgármestere, akinek különösen köszönöm, hogy itt van
velünk. Azt remélem, hogy Botka Lászlóban, Szirbik Imrében és Búzás
Péterben, Gyurcsány Ferencben és Molnár Lajosban a bolsevik mentalitás
fölé kerekedik az ember. Kedves barátaim! Kedves vásárhelyiek! Azért
kértelek benneteket, hogy ma találkozzunk, mert a mai békés,
méltóságteljes tiltakozásunk egy felkiáltó jel. Először is annak a
jele, hogy mi ezt a kórházat szeretjük, elégedettek vagyunk vele és
köszönettel és hálával tartozunk az ott dolgozóknak. Köszönettel
tartozunk az orvosoknak, köszönettel tartozunk a nővéreknek, az ott
dolgozó műtősöknek, a betegszállítóknak, a mentősöknek, a kórház minden
egyes dolgozójának, amiért szolgálja ezt a várost, szolgálja Mártély,
Mindszent és Székkutas polgárait.
Felkiáltó jel, mert azt akartuk ma elmondani ennek a 700
polgártársunknak, az ott dolgozó 700 honfitársunknak, hogy nem hagyjuk
őket. Megvédjük az életüket, megvédjük állásukat, és tudniuk kell, ma ő
értük is, a kórház minden dolgozójáért, minden orvosáért, minden
nővéréért, minden betegápolójáért minden betegszállítójáért, a
mentősökért, az ő szeretteikért és családjaikért is eljöttünk ma a
város Szent István terére. Ő értük is itt vagyunk. Nem fogjuk őket
hagyni, meg fogjuk őket védeni.
Felkiáltó jel ez a nap azért is, mert minden így kezdődik,
minden rossz így kezdődik, egy kordonnal, aztán majd jönnek az adók,
aztán elveszik az iskolát, aztán elveszik az egészségügyet, aztán
elveszik a nemzetünket.
Kedves barátaink, ezért ma megállj-t kell parancsolnunk.
Felkiáltó jel legyen a Szent István téri tiltakozás az egész ország
számára.
Mi, Vásárhelyiek nem hagyjuk az életünket! Mi, vásárhelyiek nem hagyjuk az egészségünket!
Lássa meg az egész ország, hogy mi, vásárhelyiek nem hagyjuk a
gyerekeink, a szüleink és a nagyszüleink egészségét. Lássa meg az egész
ország, mi nem hagyjuk azt, amit felépítetünk, nem hagyjuk a
városunkat, és lássa meg az egész ország, mi nem hagyjuk a hazánkat!
Nem hagyjuk!
Kedves barátaim! Ennek első, de nem utolsó jeleként, most,
ebben a pillanatban, arra kérek mindenkit, aki eljött ide a Szent
István térre, aki itt lakik a környező utcákban, aki látni fog
bennünket, menjünk most, együtt a kórházhoz. Gyertek velünk! Gyertek
utánunk! Kövessetek bennünket, legyünk együtt a kórháznál, legyen ez az
első igazi jel. Zárjuk körbe a kórházat. Gyertek velünk a Kutasi úton
át, az Andrássy úton, a Kossuth téren, álljuk körbe a kórházat, a
Zrínyi utcában, az Imre József utcában, a Hunyadi utcában és a Tóalj
utcában, és ott fogjuk meg egymás kezét.
Ott is mondjuk el: nem hagyjuk az orvosokat.
Nem hagyjuk a dolgozókat.
Nem hagyjuk az egészségünket!
Nem hagyjuk az életünket!
Gyertek kövessetek! „
forrás: http://www.promenad.huwww.promenad.hu