Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

Oloffson Placid atya az Emlékpontban

A Kommunizmus Áldozatainak
Emléknapján korunk talán leghitelesebb és egyben legidősebb magyar
kommunizmus-túlélője, a 93 esztendős Olofsson Placid atya emlékezik a Gulág-on
eltöltött időszak mindennapi történéseire a hódmezővásárhelyi Emlékpont
Múzeumban február 25-én, szerdán 17 órakor. Az idős pap jámbor derűvel szemléli
a múlt borzalmait, mint mondja: „Én még itt vagyok, de hol van már a
Szovjetunió?”   

Szerte az országban február 25-én tartják a
Kommunizmus Áldozatainak Emléknapját. Ezen a napon tartóztatták le a szovjet
katonák Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, a kor demokratikus
közéletének meghatározó alakját. A jogtalanul lefogott polgári gondolkodású
politikust a Szovjetunióba hurcolták, és csak hosszú évekkel később térhetett
haza Magyarországra.

1955 novemberében szabadult a fogságból
Kovács Béla és Olofsson Placid is. A hazafelé tartó 12 napos úton Placid atya
mellett Kovács Béla feküdt egy szalmazsákon. Az akkor még ifjú pap és az
agyongyötört egykori politikus sokat beszélgettek. Kovács Béla hazaérkezése után
néhány évvel meghalt; teste nem tudta kiheverni a szovjet haláltáborokban
elszenvedett súlyos esztendőket, Olofsson Placid viszont szerencsére mind a mai
napig köztünk van.

Az Olofsson család svéd eredetű, a família
története egészen XII. Károly oroszországi hadjáratáig nyúlik vissza. Placid
atyát 1939-ben szenteltek pappá. A második világháború lezárását követő évben
hurcolták a Szovjetunióba. Moszkvától 900 kilométerre fakitermelőként dolgozott.
A Gulágon 42 kg-ra fogyott le.

Az atya a túlélés legfőbb szabályait a
következőképpen fogalmazza meg: „A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem
szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember. Az öröm szükséges a
túléléshez”.

Szabadulásakor, Magyarországra való
visszatérésekor kapott egy vasútijegyet, egy tüdőszűrési igazolást, egy húsz
forintos bankót, egy zsömlét parizerrel és egy doboz Munkás cigarettát – „ez
volt a hozományunk tíz év kényszermunka után” – emlékezik Placid
atya.

Hazaérkezése után megbélyegzett ember lett,
nem kapott működési engedélyt sem tanárként, sem papként. Így a ládagyárban lett
segédmunkás. A papi hivatást sokáig csak titokban gyakorolhatta. A
rendszerváltás után ügyében nem történt hivatalos rehabilitáció. 1990 után
kapott ugyan a Szovjet Legfelsőbb Katonai Bíróságtól a Magyar Igazságügyi
Minisztériumon keresztül egy stencilezett papírt, amely szerint felmentik a
korábbi vád alól, de az idős pap szerint ez nem rehabilitáció. „Egyébként odáig
még nem süllyedtem, hogy Moszkva rehabilitáljon!” – mondja sajátos humorral a
Gulág-túlélő, Olofsson Placid.