Posztumusz
díszpolgári címet kap Hódmezővásárhelyen a városból elszármazott
világhírű fotóművész Lucien Hervé és Benyhe János József
Attila-díjas magyar műfordító, irodalomtörténész.
Az alföldi város díszpolgári címét kiemelkedő tanári és
lelkipásztori munkásságáért pedig Fila Béla római katolikus
plébános, nyugalmazott teológia-professzor veheti át. Az
elismeréseket az önkormányzati kitüntetésekkel együtt az 1848-49-es
forradalom és szabadságharc emléke előtt tisztelgő ünnepi
díszközgyűlésen szerdán adják át.
Lucien Hervé 1910-ben örmény származású szülők gyermekeként, Elkán
László néven látta meg a napvilágot Hódmezővásárhelyen. 1918-ban
szüleivel Budapestre költözött, majd Bécsben tanult rajzolni.1929-ben továbbment Párizsba, és ettől kezdve 2007-es haláláig a
francia fővárosban élt. 1933-tól divattervezőként, majd 1938-tól
fotóriporterként dolgozott.
1939-ben behívták katonának, 1940-ben Dunkerque-nél német fogságba
esett, ám sikerült megszöknie. 1942-től részt vett a fegyveres
ellenállásban, és az illegalitásban vette föl a Lucien Hervé nevet,
amelyet művésznévként haláláig megtartott. 1946-tól díszleteket,
színpadi kosztümöket tervezett, plakátot készített, festett és újra
fényképezett. Képeit a legkülönbözőbb folyóiratok közölték, képeiből
levelezőlapok készültek.
1949-ben megismerkedett Le Corbusier-vel, a modern építészet
meghatározó alakjával, akinek barátja és fényképésze lett. Negyven
építészeti folyóirat közölte munkáit, számtalan publikációja,
kiállítása járta be a világot. Bár tisztelői úgy emlegetik, mint aki
az architektúra fényképezését művészi rangra emelte, portréi,
zsánerképei, csendéletei valamint a természetről és a véletlen
jelenségekről készült képei ugyanúgy magukon viselik egyedi
látásmódjának karakterét.
Irodalmi és polihisztori munkásságának elismeréseként szintén
posztumusz díszpolgári kitüntetésben részesül Benyhe János.
A József Attila-díjas magyar műfordító, irodalomtörténész,
publicista 1926-ban Hódmezővásárhelyen született. Tanulmányait a
Pázmány Péter Tudományegyetemen, valamint az ELTE angol-francia
szakán végezte, tagja volt az Eötvös Collégiumnak. 1957-86 között az
ELTE spanyol tanszékének előadója és az Európa Könyvkiadó felelős
szerkesztője volt, 1986-90-ig a Corvina Kiadó szerkesztőjeként,
később főszerkesztőjeként dolgozott. Foglalkozott
irodalomtörténettel is, esszéket, tanulmányokat, prózákat írt.
Lefordította Stendhal, Maupassant, Camus, Cervantes, Alarcón, García
Lorca és Jorge Amado számos művét. 1990-1995-ig Magyarország
brazíliai nagyköveti feladatait is ellátta, 2001-től 2010-es
haláláig pedig a magyar PEN Club főtitkára volt.
(MTI)