Hódmezővásárhelyi alkonyat,
Poros utak, szél simogat,
Régi csárdák falán megáll
Egy elmosódott cigányprímás álma.
A templom órája lassan üt,
A tájba fonódik a füst és a bú,
S a távoli sík, mint egy őrzött írás
Tengernyi mesét rejt a csend alatt.
(Rostás József, beküldő saját verse)