Szabolcska Mihály költőre és Pósa Lajosra, a magyar gyermekirodalom megalapítójára emlékeztek a Németh László Városi Könyvtárban az Idéző programsorozat keretében.
Szabolcska Mihály református pap 1862-ben született. Költészetének gyökere az a hite volt, hogy létezik a szeretet, a boldogság és a magyarság világa, de csak a falvakban. Véleménye szerint, ugyanis ami ezen kívül, a városban van, az bűnös, magyartalan, vagy legalábbis lényegtelen. Költészetében mindez eleinte bensőséges naivságként jelentkezett, ám utóbb idegesítően szűk körűvé, hamissá és együgyűvé tette. Szabolcska minden kérdést megoldottnak vélt azzal, hogy egyetlen igazi érték van: a szeretet.
Pósa Lajos, a magyar gyermekirodalom klasszikusa 1850-ben született egyszerű, földművelő református családban. Mint egyetemi hallgató óraadással és folyóiratokban való publikálással tartotta fenn magát. Öröme, vigasztalása a költészet volt. Szegeden az Arany-toll díjjal ismerték el munkáját. Ezután Budapestre került, ahol Benedek Elekkel együtt megindította az első irodalmi értékű gyermeklapot. A gyermekköltészet mellett leginkább a hazafias lírát művelte. Számos verseskötete és több mint 50 kötetnyi gyermekverse jelent meg. Hódmezővásárhelyen a Németh László Városi Könyvtárban levő gyermekkönyvtár 2010-ben vette fel nevét. Munkásságára a könyvtár előtt elhelyezett mellszobor emlékezteti az arra járókat.