Az Őszi Hetek rendezvénysorozat
részeként a Hódmezővásárhely melletti Székkutason szobrot állítottak Hugo Hartungnak.
A német író Gyakran gondolok Piroskára című műve az egész világ számára
ismertté tette a Hódmezővásárhely melletti kis falut, ahol a mai napig gyakran
gondolnak Hartungra.
Az ismert német író, Hugo Hartung (1902 – 1972) az
1920-as évek elején diákként egy hónapig Székkutason vendégeskedett. A faluban
szerzett – akkori nevén Hódmezővásárely-kutaspusztai – élményeit az 1954-ben
írt „Ich denke oft an Piroschka” című regényében osztotta meg
az egész világgal. Magyarul a regény címe: Sokat gondolok Piroskára, amelyből
már sejteni is lehet, hogy a német diákot a pusztai táj festői
látképe mellett leginkább egy ifjú székkutasi lány szépsége ejtette rabul
a vakáció során. A német diák és a bájos magyar parasztlány plátói szerelme
örökre beleíródott a falu történelmébe.
A vonzalomból könyv, a könyvből film, a történetből
legenda született. Hartung műve Németországban rendkívül kedvelt olvasmány
volt, sokan a mai napig összekapcsolják hazánkat, és a hódmezővásárhelyi
pusztát Piroska alakjával.
A Hódmezővásárhely melletti kis faluban pedig
azóta is „sokat gondolnak” Hugó Hartungra. Az írónak emlékszobát rendeztek be a
könyvtárban, a szobor állítása pedig közadakozásból valósul meg.
Az ávatási ünnepségen Tóth Imre lelkipásztor, a Hartung
legenda kutatója elmondta: a mai napon a nagy álom valóra vált, Székkutason áll Hugó Hartung szobra.
– Az írónak, az akkori vásárhely-kutas, benne mindaz, amit
látott, mindaz, amit átélt, és mindazok, akikkel találkozott az élete
részévé vált. Hartung, és a könyve pedig a mi életünkhöz tartozik immár
végérvényesen. A könyv, a film és most már ez a szobor is, hatalmas erővel
egyetlen dolgot hirdet: mindegy hol élünk, miként gondolkodunk, milyen nyelvet
beszélünk, milyen nép gyermekei vagyunk, egymáshoz tartozunk – fogalmazott a
lelkipásztor.
Az avatóünnepségen felszólalt dr. Sipka Rózsa a mű
magyar fordítását készítő dr. Sipka Sándorné Serfőző Rózsa lánya is.
– Édesanyám több évtizedes álma valósult meg. 1957.
július 22-én elsőként ismertette a mű tartalmát és értékelte a Csongrád Megyei
Hírlap hasábjain. Látva, hogy a világ számos nyelvére lefordították már a
művet, úgy érezte, hogy pont azok nem ismerik, akikről szól. Azért fordította
le magyarra, hogy a hódmezővásárhelyiek és a székkutasiak szembesülhessenek
önmagukkal. Hartung szobra Székkutason jelképe annak, hogy a nemzetek
összetartozhatnak, jelképe annak, hogy Székkutas és Hódmezővásárhely tiszteli a
hagyományokat, és jelképezi, jelenti azt, hogy az emberek között rendkívül
fontos a szeretet a tisztelet és a tolerancia – mondta el dr. Sipka Rózsa.
Dr. Lázár János Hódmezővásárhely polgármestere, a térség országgyűlési képviselője
szerint a Hartung műve befelé és kifelé is igen fontos üzenetet tartalmaz.
– A székkutasiak számára elsősorban közös identitást,
közös kulturális gyökeret jelent ez a mű és természetesen az általa
közvetített világ. Kifelé azonban ez a korabeli országimázs. Hartung könyve és annak
utóélete, a hozzá kapcsolódó kultusz – bármilyen furcsa is – páratlanul sikeresen
alakított ki kedvező képet Magyarországról. Két nép közös mítoszává vált. Egy átlag
német polgár számára a két elvesztett háború, Hugo Hartung könyve, és az 1989-es
határnyitás az a három dolog, amiben hazánkról alkotott képét le tudja írni –
fogalmazott a polgármester, hozzátéve: azt gondolom, hogy ma Magyarországnak
nagyon sok Hugo Hartungra és Hartung műre volna szüksége, hogy a világban
újra pozitív kép alakuljon ki rólunk.
Varga Sándor Székkutas polgármestere az ünnepség
végén bejelentette: az ismert német írót, aki Székkutast a maga szépségeivel,
természeti sajátosságaival, a rajta folyó élet jellegzetességeivel
megismertette a világgal, Székkutas község Önkormányzata posztumusz díszpolgári
elismerésben részesíti.
Az ünnepségen jelen volt
Hugo Hartung lánya Suzi Pirue is, aki köszönetet mondott mindenkinek, amiért édesapja emlékét megőrizték.