Tiszta forrás címmel nyílik tárlat vasárnap a XV. kerámia szimpózium anyagából a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában, a március 17-ig látható kiállításon különleges technikai és formai megoldásokkal találkozhatnak az érdeklődők.
A tavalyi – a vásárhelyi majolikagyártás centenáriumához kapcsolódó – kerámiai szimpóziumon részt vevő tíz alkotó több héten át kísérletezgetett a legnagyobb művészi szabadság jegyében. A hódmezővásárhelyi majolika tematikájában egyedi ötletektől vezérelve különleges anyaghasználattal, művészetükre jellemző és olykor attól gyökeresen eltérő formákkal, speciális égetési módokkal készítették el munkáikat a résztvevők. A művészek rendkívül élvezték a vásárhelyi gyárak nyújtotta lehetőségeket, és maximálisan ki is használták a helyi ipar összes eszközét és adottságát – tájékoztatta Elek András sajtóreferens az MTI-t.
A Tiszta forrás leginkább Nemes Fekete Edit munkáin jelenik meg, ő Bartók és Kodály zenéjét fogalmazta bele alkotásaiba. Albrecht Júliát a vásárhelyi neolitikus kerámiák ihlették meg, azokat ültette át porcelánba. Marie Cagnasso az olasz Alpok gleccsereinek világát mintázta bele műveibe. Az egyik legkülönlegesebb installáción, a fiatal szlovák művész, Vierka Vojciakova alkotásán gyermekkori álmok jelennek meg: egy kambodzsai gyerek néz fel az égre, ahol csillagképek és csodás látomások tűnnek elő. Babos Pálma porcelán „lakótornyaival” az előző szimpóziumokhoz nyúl vissza; a kaptárszerű kialakítás egyszerre kelt egyhangúságot, de az építő elemek különbözőségét is felfedezheti benne a mű nézője. Schrammel Imre plasztikái katonai segítséggel készültek: nyers anyagokat – porcelánt, samott – különböző harcászati lövedékekkel lőttek át, és az így keletkezett különleges formákat égették ki.
A szimpóziumot és a tárlatot szervező Pannonhalmi Zsuzsa Ferenczy Noémi-díjas keramikusművész alkotásai a víz és a megtisztulás jegyében készültek. Egy finnországi tanulmányút ihlette a jeges, dermedt tópartot ábrázoló, illetve a hagyományosan írókázott műveket, de látatnak tőle az érdeklődők csillagokat formázó izgalmas alkotásokat is. Tuza László virágain a növényvilág sokfélesége és szépségei figyelhetőek meg. Veress Miklós arcképcsarnoka történelmi személyeknek, valamint művészeti élet nagyjainak állít emléket. A Wartha diploma-díjas Szabó Ádám Csaba tányérjain pedig a víz ritmusa „tükröződik” vissza.