Ötven éve, 1958. június 16−án hajnalban Nagy Imre
miniszterelnök és társai mártírhalált haltak elveikért. Halálának
ötvenedik évfordulója alkalmából az Emlékpontban rendezett előadáson
Vincze Gábor történész ismertette Nagy Imre ellentmondásos életútját.
1989.
június 16-án, több mint harminc évvel kivégzésük után helyezték őket
végső nyugalomra. A hősi halottak újratemetése a kádári szocialista
rendszer bukásának szimbóluma is egyben.
Nem a hagyományos, magyar
értékek mentén haladt Nagy Imre életútja, amelynek állomásai voltak az
illegális kommunista mozgalom és a moszkvai emigráció is – mutatott rá
Vincze Gábor, hozzátéve, hogy a sors fintora, hogy a Nemzetgyűlés azon
a napon fogadta el Nagy Imre lemondását, amikor azt a koncepciós perek
alapján a kivégzéseket lehetővé tevő törvényt is ratifikálta, amely
alapján Nagy Imrét is kivégezték.
Nagy Imre október 23-tól 29-ig lehetett a forradalom miniszterelnöke, amikor leváltották, majd november 4-én elfogták.
A konferencia résztvevői a Nagy Imre sétány örökmécsesét megkoszorúzva rótták le tiszteletüket a hősök előtt.