Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

Több ezer oldalnyi népbírósági peranyag kutatható az Emlékpont Múzeumban

Száztíz népbírósági per
digitalizált iratanyaga került a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum
elektronikus gyűjteményébe; a huszadik századi történelem iránt
érdeklődők számára a közgyűjtemény kutatószobájában nyílik lehetőség
megismerni a több ezer oldalnyi, 1945 és 1950 között keletkezett
elektronikus dokumentum-köteget – mondta el a tavalyi kutatás
vezetője csütörtökön az MTI-nek.

Vincze Gábor kifejtette: a kutatás tavaly tavasszal indult, és
decemberben fejeződött be. Feldolgozták az összes vásárhelyi
vonatkozású népbírósági pert. Az első perek 1945 tavaszán kezdődtek
el a szegedi népbíróságon, amely az utolsó vidéki népbíróság volt,
amit létrehoztak, és amely a legtovább – 1950 áprilisáig – működött.
A kutatás során 126 dossziét dolgoztak fel, de ennél jóval több
peranyag lehetett, hiszen a sajtóból és az igazolóbizottsági
anyagokból lehet tudni, hogy mások is bíróság előtt álltak. Az
összes irat azonban még nem került elő. Mintegy 90 ezer oldalnyi
iratot dolgoztak fel, az iratok mintegy háromnegyedét ki is
fotózták, s azok az Emlékpont Múzeum archívumában megtalálhatóak,
bárki megtekintheti, kutathatja őket. A munka érdekessége, hogy az
országban egyedülálló a kutatás, hiszen más népbíróságok működését
még nem tárták fel ilyen teljességben. Mint Vincze Gábor kiemelte:
fontos, hogy ez minél több helyen megtörténjen, mert a laikusok
mellett a szakmában is él az a kép, hogy a koncepciós perek a
Rajk-perrel, vagy a Mindszenti-perrel a nagy, látványos perekkel
kezdődtek. Erről azonban szó sincs, hiszen már 1945-ben a koalíciós
pártok delegáltjaiból felállt népbíróságok nagyon sok esetben
koncepciós eljárásokat folytattak le – magyarázta a
kutató.

Országosan áttekintve az ítéletek felét a budapesti népbíróságok
hozták meg, és ott állították bíróság elé az úgynevezett háborús
főbűnösöket is, így ezek a perek kaptak nagyobb publicitást. Vidéken
viszonylag kevés volt a halálos ítéletek száma, Szegeden például egy
1948-as statisztika szerint két esetben szabtak ki jogerősen halálos
ítéletet, viszont csak egyet hajtottak végre. Általában
megfigyelhető, hogy 1945 és 1948 között enyhébben ítélkeznek a
népbíróságok. Az esetek mintegy 40 százalékában felmentő ítéletek
születtek a politikai nyomás ellenére is. Hódmezővásárhely esetében
egyetlen súlyos ítéletet hoztak, életfogytiglani börtönbüntetésre
ítélték egy munkaszolgálatos zászlóalj egykori orvos parancsnokát.
Viszont 1956-ban kegyelmet kapott és tíz évre mérsékelték a
büntetését. Sok esetben tetten lehet érni az egyéni bosszút, a
kicsinyes egyéni érdekeket, a feljelentgetős szomszédok
cselekményeit- magyarázta Vincze Gábor. Egy kocsmáros például
rendszeresen jelentgette fel a részegen rendszert szidó vendégeit,
akiket el is ítéltek izgatás vádjával.
A legfiatalabb, akit bíróság elé állítottak egy 16 éves legény volt,
őt végül felmentették, mert kiderült, hogy szellemileg nem egészen
beszámítható. A legidősebb ember 80 év körül volt, ő izgatás
vádjával egy évet töltött börtönben. Ugyancsak izgatással vádoltak
meg egy kétgyermekes nőt, aki valószínűleg valami ártalmatlan
fecsegés miatt került bajba. Az akkor terhes nő kérte az eljárás
megszüntetését az újabb gyermekáldásra tekintettel, de csak a
szülést követő fél évig mentesült az egy éves börtönbüntetés
letöltése alól.

Sok esetben kiderült, hogy a védelem tanúit meg sem hallgatták az
eljárás során. Előfordult, hogy egyetlen egy tanú vallomása, vagy az
ÁVÓ-s tiszt jelentése alapján ítéltek el valakit – összegezte a
tavaly zajlott kutatást annak vezetője az MTI-nek.

(MTI)

Megszakítás