Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

Utcai kiállítás a kuláküldözés áldozatainak emlékére

A rettegett ÁVH által agyonvert, megkínzott parasztemberek portréi, kuláklisták, beszolgáltatási dokumentumok és uszító hangvételű újságcikkek szembesítették az Emlékpont előtt elsétálókat a kuláknak bélyegzett gazdák tragikus sorsával szombaton. Az intézmény a Kuláküldözés idején tönkretett magyar gazdák emléknapján az ötvenes évek borzalmaira és a kommunista rendszer megbocsáthatatlan bűneire szerette volna felhívni a vásárhelyiek figyelmét.  

Az Országgyűlés a kuláküldözés idején tönkretett magyar gazdák emléknapjává nyilvánította június 29-ét, Péter-Pál napját, amely a hagyomány szerint a betakarítás kezdete, „a parasztság ünnepe”. Határozatában a parlament elítélte a kommunista diktatúra idején a magyar középparasztsággal szemben tanúsított kegyetlen üldöztetést és megkülönböztetést. A “kuláküldözés” a kommunista hatalomátvétellel vette kezdetét. A Rákosi-rezsim kíméletlen harcot indított a magyar agrártársadalom ellen. A párt minden eszközzel arra törekedett, hogy lerombolja a hagyományos paraszti életformát, és a gazdákat földjeik elhagyására kényszerítse. A vidéki Magyarország életét hosszú évtizedekre meghatározó, tragikus eseményekről szombaton rendhagyó utcai kiállítással emlékezett meg az Emlékpont.

– Itt láthatónéhány olyan helyi áldozat portréja, akiket agyonvertek vagy a börtönből tisztázatlan körülmények között tűntek el, de fellelhetőek itt a Fehérgárda Mozgalom kivégzett vezetőinek fotója is. Azért, hogy hiteles módon szembesítsük az embereket az akkori korszak borzalmaival, próbáltunk a korabeli közhangulatból felvillantani néhány életképet, hogy milyen uszító hangvételű újságcikkek jelentek meg róluk akkoriban, de beszolgáltatási jegyek és bírósági ítéletek is láthatóak itt – mondta Elek András a Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ sajtóreferense.

Bár hivatalosan a 25 holdon felüli közép-és gazdagparasztok számítottak kuláknak, a gyakorlatban a helyi pártvezetés szava döntött, így lényegében bárkiből lehetett közellenség. A kuláknak bélyegzetteket különadókkal, megemelt beszolgáltatási kötelezettséggel, állandó pszichés és fizikai terrorral sanyargatták. A kommunista rendszer nyilvános fenyítésekkel, verésekkel, munkaszolgálattal, kitelepítéssel, vagyonelkobzással, hatósági eljárások ezreivel, koholt vádak alapján indított perek százaival, súlyos börtönbüntetésekkel és kivégzésekkel igyekeztek megtörni a gazdatársadalmat.

– Tablóképeinken mintagazdákat is bemutatunk, mint Ifj. Tárkány Szűcs István kopáncsi gazdálkodó életútját. A földjét elvették, majd az ÁVO emberei agyonverték és a holttestét visszaadták a családnak. Ilyen tragikus történetek sora zajlott le 1948-tól az 50-es évek elejéig. Fontos erről megemlékeznünk legalább egyszer egy nap az évben – tette hozzá Elek András.

Volt, aki nem bírta elviselni a zaklatásokat és öngyilkosságot követett el, másokat otthonukban vertek agyon, vagy a börtönben elszenvedett fizikai bántalmazások következtében vesztették életüket. Azok, akik életben maradtak elmenekültek földjeikről, miután azokat “önként” fel kellett ajánlaniuk az államnak. Hódmezővásárhelyen mintegy kétezer ember került kuláklistára, országosan közel 71 ezer kulákcsaládot tartottak nyilván.