Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város mai ünnepi díszközgyűlésén sor került a városi kitüntetések átadására. A testület a díszpolgári címet idén Schleiffer Ervinnek, valamint Tóth Gézáné Juhász Nagy
Etelka Katalinnak adományozta. Pro Urbe kitüntetést kapott dr. Hampel Tamás, dr. Olasz Sándor, valamint Simon Ferenc. Signum Urbis Honorantis címet vehetett át Sárosi Mihályné Tolnai Eszter, Dömötör Mihály és Szénási János.
Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Mai ünnepi díszközgyűlésén sor
került a városi kitüntetések átadására.
Dr. Lázár János a kitüntetések átadását megelőzően elmondta: 1848 egyik legfontosabb üzenete, a hősök tisztelete.
– Minden közösség fontos feladata, hogy példát mutasson tagjainak és a következő generációknak. Helyi példaképeket, a közösség olyan tagjait, akik életükkel, munkájukkal az egész közösség fejlődését segítették. A mai napon a kitüntető címeket olyan személyeknek adhatjuk át, akik mindannyian a maguk világában ismert és elismert emberek, a hétköznapok hősei. Példát mutattak, értéket teremtettek, legyen szó kultúráról, gazdaságról vagy sportról – összegezte a polgármester.
Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlése idén a díszpolgári címet
egyhnangú szavazással Schleiffer Ervin mérnöknek az Alföldi Polcelángyár korábbi igazgatójának, és Tóth Gézáné Juhász Nagy
Etelka Katalin olimpiai bajnoknak adományozta. Az olimpikon betegsége miatt nem tudta átvenni a
kitüntetést.
Pro Urbe kitüntetést kapott dr. Hampel Tamás jogász, a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara hódmezővásárhelyi szervezetének elnökének, dr. Olasz
Sándor irodalomtörténész, valamint Simon Ferenc a Bethlen Gábor Református Gimnázium magyar-történelem szakos tanára. Signum Urbis Honorantis címet vehetett
át Sárosi Mihályné Tolnai Eszter hímző, népi iparművész, Dömötör Mihály fotóművész és Szénási János fazekasmester, népi iparművész.
A kitüntetettek:
Schleiffer Ervin Hódmezővásárhely Díszpolgára
Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata Hódmezővásárhely anyagi és szellemi értékeinek gyarapítása érdekében kifejtett tevékenység elismeréseként díszpolgári kitüntetést adományoz Schleiffer Ervinnek.
Schleiffer
Ervin 1943. május 24-én született
Esztergomban. Általános iskolai tanulmányait is itt végezte. Középiskolai
érettségit, Budapesten a József Attila Általános Gépipari Technikumban tette
le.
Felsőfokú
tanulmányait később, munka mellet végezte. Épületgépész mérnöki diplomáját
Pécsen a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán vette át.
Néhány
hónapos esztergomi munkavégzés után, Szentesre vonult be katonának, ahol
megismerte feleségét, Judit asszonyt. Boldog házasságukból két gyermekük
született és már nagyszülőként három unokával büszkélkedhetnek.
Szentes
után Hódmezővásárhely következett, 1965-ben a Csongrád megyei Növényvédő
Állomás műszaki vezetője lett és családjával is Vásárhelyen telepedett le. Itt
dolgozott 1967. szeptemberéig, amikor is az újonnan épülő Alföldi Porcelángyár
vonzotta. Az Alföldi Porcelángyár edénygyárának égetési segédeszköz üzemébe
került művezetői munkakörbe. 1968-ban már a németországi Triptisben
tanulmányozza – három hónapon át – a gyártástechnológiát, és alapozza meg
szakmai ismereteit az égetési segédeszközök előállításában. Eredményes munkája
alapján egyre magasabb vezetői szinten vette ki részét a gyáregység, később a
gyár fejlesztésében. 1979-től gyáregységvezető-helyettes, legfontosabb feladata
az önálló gyártmányfejlesztés.1981-ben gyáregység vezetőnek nevezik ki,
és 1983-tól – az átszervezéseket követően- a gyárráalakult üzem igazgatója
lett. Az igazgatói feladatok ellátása mellett kiemelt figyelmet fordított a
fejlesztés irányítására. 1990-ben az egyszemélyes Kft-vé alakított társaság
általános ügyvezető igazgatója lett, irányította a privatizációt. A munka
eredményeként a Társaság 1991-ben 51% többségi német tulajdonnal vegyes
vállalattá alakult. Az új struktúrában a kereskedelemért és a fejlesztésért
felelős ügyvezetői feladatot kapta, emellett feladata volt a minőségügyért
felelős vezető irányítása is. 2001-től a termelési terület irányítása is a
felelősségi körébe került.
Schleiffer
Ervin abban a szerencsés helyzetben volt, hogy 40 évig dolgozott egy
munkahelyen, így aktív résztvevője és később egyértelmű irányítója lehetett
annak a sikeres folyamatnak, melynek eredményeként egy ismeretlen technológiát
használó üzemből mára világvezető égetési segédeszköz gyártója lett.
Feladatkörében
szorgalmazta a DIN ISO 9001-es minősítés megszerzését, melyet 1993-ban meg is
kaptak. Kezdeményezte és irányította a TQM bevezetését. Mindezen munka
elismeréseként a Társaság 1993-ban IIASA-SHIBA Díjat nyert majd ezt követően
1994-ben EU-EFTA/Phare Magyar Minőségi Díjat kaptak, 1996-ban Magyar Nemzeti
Minőségi Díjban részesültek, 2000-ben pedig az Európai Üzleti Kiválóság Fődíjat
nyert a Társaság. A Társaság alapítása óta tagja a Nemzeti Minőségi Klubnak.
Schleiffer Ervin éveken keresztül egészen 2007 októberéig a Klub elnökeként
segítette a magyar minőségügyet. Ezirányú munkája elismeréseként a Nemzeti
Minőségi Díj Nagykövete megtisztelő címmel jutalmazták.
Szakmai
munkásságát 2001-ben Eötvös Lóránd Díj adományozásával ismerték el, 2003-ban
pedig a Magyar Gazdaságért Díjban részesítették
Véglegesen
2008 végén vált meg az égetési segédeszközök gyártásától és új területen
hasznosítja vezetői tapasztalatait és innovatív képességeit. 2007 óta az SK SAS
Projekt Kft. egyik ügyvezető igazgatója, mely Társaság a Ginkgo-Sas **** Városi
Hotel felépítésére jött lére.
Hódmezővásárhely
társadalmi életében, mint Rotary Klub alapító tagja vesz részt és tagja a
Polgármesteri Tanácsadó Testületnek, a Szenátusnak.
Tóth Gézáné Juhász Nagy
Etelka Katalin Hódmezővásárhely Díszpolgára
Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata Özvegy Tóth Gézáné Juhász Nagy Etelka Katalin részére Hódmezővásárhely rangjának emelése érdekében kifejtett tevékenységéért a város díszpolgára kitüntetést adományozta.
Juhász Katalin dr. Tóth Gézáné 1932. november 24-én született
Hódmezővásárhelyen tősgyökeres vásárhelyi család második gyermekeként.
Nagyszülei mindkét ágon földművesek voltak Szikáncson és Sóshalmon. Mikor a
család beköltözött a Teleki utcai házba, Vásárhelyen kezdte meg tanulmányait. A
nyolcosztályos Református Leánygimnáziumban elsősorban kosárlabda-edzésre járt.
Nem is volt ügyetlen, hamar a formálódó városi női csapat egyik erőssége lett.
Fordulatot hozott az életében a Teleki utcai szomszédság, nevezetesen Papy
Lajos gyógyszerész, kiváló vívó, aki a vékonyka kislányt lehívta edzésre a
vívók közé. Az egyetlen találkozás alkalmával megtetszett neki a sportág, de az
iskolai tilalom miatt – diákok nem lehettek társadalmi sportegyesület tagjai –
csak akkor vehetett tőrt a kezébe, amikor Banga Sámuel és Belovai Péter a
gimnáziumban diáklányok számára is indított tanfolyamot. Azt, hogy avatott
mesterek kezébe került, későbbi eredményei bizonyították.
A
Behlen Gábor Gimnázium elvégzése után a természettudományok iránt érdeklődő leány
a szegedi egyetemre került. Sportágválasztása gyorsan eldőlt, mivel akkor
Szegeden – egyetemi szinten – nem volt jó női kosárcsapat, így először a
Szegedi Postásban, majd a Szegedi Haladásban vívott tovább. Márki Ferenc lett
mestere, aki minden erejével egy jó női csapat kialakításán fáradozott. A
rendszeres vidéki bajnokságokon fejlesztette tudását, első komolyabb sikere
ezekhez az évekhez kapcsolódott: 1952-ben országos ifjúsági bajnok lett. Jó
vívóként tartották számon, de nem tartozott az országos élmezőnybe. Talán ezért
a vívás továbbra is csak hobbiszinten maradt meg nála. Az egyetem elvégzése
után vonzotta a főváros, 1956-ban a Budapesti Akkumulátor és Szárazelemgyár
munka ajánlatát fogadta el. Vegyészként az anyagvizsgáló laboratóriumban, majd
a fejlesztési osztályon a szárazelemekkel foglakozott. Nem akart elszakadni a
vívótermek világától sem, baráti társasága miatt az egyetemi sportklubot – a
Budapesti Haladást választotta. Ragaszkodott sportpályafutása során Szabó
Lászlóhoz, az egyetemi klub vívómesteréhez. Szabó Italo Santelli keze alatt
nőtt fel, főleg kardozókkal foglalkozott, és válogatott vívók egész sorát adta
a magyar sportnak. Mivel Szabó László ragaszkodott egyesületékez, sportolói a
tehetősebb klubokba továbblépve érték el nemzetközi sikereiket, de
eredményeikben az ő iskolája is munkálkodott. A szorgos, kötelességtudó
sportolókat kereste, belőlük nevelt bajnokokat.
Juhász Katalinnal egymásra talált a mester és a
tanítvány, útjaik nem váltak el. Az eredmények mindkettőjük számára váratlanul
és gyorsan jöttek egymás után. 1956-ban és 1957-ben több kiváló vívónk
külföldön maradásával megnyílt az út egy fiatalabb korosztály számára az
érvényesüléshez. Az 1957. évi magyar bajnokság egyik legnagyobb meglepetését Juhász
Katalin egyéni győzelme jelentette. „Az egész terem melegen ünnepelte az új
magyar bajnokot, aki nem csak a nézőknek, hanem önmagának is meglepetést
okozott. Arra a kérdésre, hogy mit várt a bajnokságtól, őszintén a következőket
mondta: »Az volt minden vágyam, hogy bejussak a döntőbe«.
Ebben az évben kijutott a főiskolai világbajnokságra,
ahol kiváló vívással egyéniben második lett, csapatban Ágoston Judittal,
Kelemen Verával és Morvay Zsuzsával aranyérmet nyert. Vívása meggyőzte a
válogatott vezetőit, és benevezték a két héttel később ugyancsak Párizsban
rendezett felnőtt világbajnokságra is. Bár helyezést nem ért el, ettől az
időponttól visszavonulásáig folyamatosan válogatott maradt. A világbajnoki
címre sem kellett sokat várnia: 1959-ben Budapest adott otthont a földkerekség
legjobb vívói találkozójának. Ezen a gyönyörű versenyen, mely zsúfolt nézőtér
előtt zajlott le a Sportcsarnokban illetve a Jégszínházban, női tőrözőink
váratlan eredményekkel lepték meg a közönséget. Az egyéni versenyek során nem
találtak magukra, csupán Juhász Katalin került közülük döntőbe, ő az ötödik
helyen végzett. Csapatunk (Juhász
Katalin, Dömölky Lídia, Morvay Zsuzsa, Kovácsné Nyári Magda, Rejtő Ildikó és
Székelyné Marvalits Gyöngyi) viszont parádés vívással – 1955 után –
visszahódította Magyarország számára a világbajnoki címet. A legjobb időpontban, hiszen a következő évben
olimpiát rendeztek Rómában. A
magyar–szovjet világbajnoki döntők a következő olimpiász négyéves időszaka
alatt kísértetiesen ismétlődtek, hol arany-, hol ezüstérmet hozva lányainknak.
A két csapat 1959 óta évről-évre megvívta párharcát a világbajnokságokon vagy
az olimpián. Mindig ők, és csaknem mindig ugyanazok a versenyzők.
Juhász Katalin folyamatosan a világ élmezőnyében
maradt, és egyedüli magyar versenyzőként valamennyi egyéni világbajnoki
döntőben szerephez jutott: 1962-ben Buenos Airesben és 1963-ban Gdanskban
harmadik, 1961-ben Torinóban hatodik. Egyéni világbajnoki címe valamennyi
alkalommal hajszálon múlt, ugyanis a harmadik helyek holtverseny után
születtek. (Különösen emlékezetes a gdanski, ahol három magyar vívónő között a
harmadszori szétvívás során dőlt csak el az érmek sorsa.) Ezek az eredmények
akkor elkeserítették, de megkeményedve, kétszeres akarással készült a következő
megmérettetésekre. A hallatlanul kiegyensúlyozott mezőnyben késői sportágválasztása
miatt technikailag talán elmaradt vetélytársai mögött, rendkívüli műveltségének
köszönhetően azonban fel tudta venni a versenyt a virtuóz ellenfelekkel. Dávid
Sándor így ír Juhász Katalinról: „…intelligens és okos nő, a csapat esze. Nem
vicc, és el is játszották néhányszor verseny közben, nehéz pillanatokban, hogy
a többiek számára elég volt, ha feltették saját fejükre Kati sisakját – mert
abban is »ész« volt. A végsőkig tudott küzdeni, számára nem volt elveszett
csörte – de talán kiegyensúlyozott, nyugodt természete, eredményessége volt
mégis a legfőbb erénye”.
Az 1964-es tokiói olimpiára ilyen előzményekkel
utaztak ki. Egyéniben a szakma Rejtő Ildikótól várt sikert, a csapatot pedig az
első két hely valamelyikére várták. Október 15-én vívták az egyéni versenyt.
Juhász Katalin itt az ötödik helyet szerezte meg. Csapatban a római olimpia
döntője ismétlődött meg Tokióban. A szovjet lányok meg akarták védeni a Rómában
kivívott elsőségüket, a magyarok pedig egyenlíteni szerettek volna. Nagydöntőt
rendeztek tehát, és a két nagy ellenfél eddig még soha nem látott akarással
feszült neki a másiknak.
Magyarország
– Szovjetunió 9:7. Rejtő 3, Juhász 3, Sákovicsné 2, Mendelényiné 1 pontoz
szerzett. Juhász Katalin pályafutásának csúcsára ért, elhódította azt a címet,
amely minden sportoló titkos vágya.
1965-ben
súlyos térdsérülést szenvedett, amikor egy kiegészítő edzésen egymás között
fociztak. Az operációt követően két évet kihagyott, de lába tökéletesen soha
nem jött rendbe. Akaraterejére jellemző, hogy 1967-ben még szerzett egy búcsú
csapat világbajnoksági elsőséget Montrealban, majd lemondta a válogatottságot
és visszavonult. A vívással nem szakadt meg a kapcsolata, elvégezte a TF
edzőképző tanfolyamát, de a gyermeknevelés, a család és a munka teljessé tette
életét. 1965-ben ment férjhez, egy gyermeke és egy unokája született. Nyugdíjba
vonulása után is szerteágazó tevékenységet folytat országos és szakmai
sportszervezetekben. Az Olimpiai Bajnokok Klubjának alapító tagja, a Magyar Olimpiai
Akadémia tagja, beválasztották a dr. Mező Ferenc Közalapítvány Kuratóriumába.
A
Hódmezővásárhelyi Olimpiai Baráti Kör tiszteletbeli elnöke, a Baráti Kör által
rendezett programok, események, megemlékezések aktív résztvevője, szereplője,
a Hódmezővásárhelyen rendezett vívóversenyek díszvendége, és a Csomorkány Vívó
Sportegyesület tiszteletbeli tagja
Egész
életét a sport szeretete és a sporttársak megbecsülése jellemzi, segíti a fair
play szellemében az olimpiai mozgalmat. 2006-ban a Magyar Olimpiai Bizottság
sikeres életpályájáért, sportpályafutásáért Életmű díjjal jutalmazta.
Pro Urbe kitüntetést kapott dr. Hampel Tamás
Hampel
Tamás 1954-ben született Szegeden,
pedagógus családban. Általános és
középiskolai tanulmányait Szegeden végezte, majd szintén ott a József Attila
Tudományegyetemem Jogtudományi Karán szerezte diplomáját. Hódmezővásárhelyre
házassága folytán került 1980-ban, felesége Ildikó középiskolai nyelvtanár.
Házasságukból egy fiúgyermek született, aki most végzős joghallgató. Itthon és
külföldön több posztgraduális képzésben vett részt, melynek eredményeként ingatlanforgalmi
szakértő és szakmenedzser lett.
1992-től
az általa alapított cég ügyvezető igazgatójaként országos ingatlanértékelési,
közvetítési, hasznosítási és tanácsadói, továbbá vállalkozásfejlesztő
szolgáltatásokat nyújtó tevékenységet folytat, nemzetközi kapcsolatokat is
fenntartva.
Szerteágazó
szakmai és közéleti tevékenységének részeként 1986-93-ig az Ingatlankezelő
szervezetek társulása Ingatlanközvetítési Szakbizottságának tagja, a szakmai
alapon szervezett föderációs rendszerű Magyar Gazdasági Kamara országos szakmai
delegáltja. 1994-től az újjá szerveződő kereskedelmi és iparkamara országos
küldötte, a Csongrád megyei Kereskedelmi és Iparkamra ügyvezetőségének és
elnökségének tagja, 2000-től pedig a mai napig, a helyben alapított
hódmezővásárhelyi kamarai szervezet elnöke. E tisztségre 2008-ban harmadszorra
választották meg. Emellett számos országos és megyei kamarai választott
tisztséget is betöltött, illetve jelenleg is betölt, volt szekcióelnök, szakmai
tagozatvezető, kollégium elnök, bizottsági tag, ma osztályelnök. Mindezek
mellett a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara védjegyszakértője, az Európai
Felsőszintű Ingatlanszakmai Minősítés Szervezetének elnökségi tagja. Korábban
szakértőként vett részt az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi bizottságának
ú.n. Lakásmaffia tevékenységet feltáró albizottságának munkájában, annak elnöke
felkérésére. Egyebek között szakmai tapasztalatait is felhasználva készült el a
Társasházi törvény és a Lakásbérleti törvény tervezete. Közreműködik a Magyar
Kereskedelmi és Iparkamara oktatási és felnőttképzési stratégiáján dolgozó, az
EU-s jogharmonizálást felülvizsgáló szakmai munkacsoport munkájában, a hazai
oktatás színvonalának javítása érdekében.
A
fejlett nemzeti gazdaság fontosságát nem csak gyakorlati tevékenysége során
törekszik bizonyítani, de számos tanulmányában mutatta be azt, hogy milyen sors
vár arra az országra, valamint annak polgáraira, amelynek gazdaságát
legyöngítik, kiárusítják, amelyek a képzett munkaerejük, és a piacaikat javát
elveszítik. Jelentős szerepet vállalt, illetve vállal a kamarai rendszer
korszerűsítésében, hatékonyságának javításában is, hiszen hite szerint erős
gazdasági önkormányzatok nélkül nem szabályozható, fejleszthető sikeresen a
gazdaság.
Kifejezetten
szolgáltatás centrikus beállítottsággal végzi mindegyik kamarai feladatát,
valamennyit társadalmi megbízatásként.
A
vállalkozási körülmények javítása terén több eredményt is elért, amelyek révén
kiszámíthatóbbá vagy egyszerűbbé váltak a hazai gazdasági feltételek.
2000-től
2005-ig oktat, illetve vizsgáztat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi
Egyetem Mérnöktovábbképző Intézetében, valamint közreműködött a CEU által
szervezett ingatlanszakmai képzésekben, továbbá jelenleg is részt vesz a
különböző ingatlanszolgáltatást nyújtó szakmák gyakorlóinak továbbképzése
irányításában.
2002-től
a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Szenátus tagja.
Szívügyének
tekinti, hogy Hódmezővásárhely erőfeszítéseit, és figyelemre méltó sikereit
mind gazdasági, mind kulturális téren, a város, sőt az ország határain túl
megismertesse és elismertesse, Hódmezővásárhely érdekében ahol csak teheti,
lobbyzzon. A helyi gazdaság talpra állítása érdekében mozgósít, keresi
mindazokat a lehetőségeket, amelyek új lendületet adhatnak a város iparának, és
ezáltal a foglalkoztatásának.
Kutatási
és érdeklődési területe a makrogazdaság teljesítményére ható tényezők
vizsgálata, a vállalati szervezéstan, a jogi normák hatásának vizsgálata a
gazdaság fejlődésére, a jogi normák hatása a nem jogi természetű társadalmi
kapcsolatokra, a lakásszociológia, a társadalmi értékek kapcsolata és
kifejeződései a társadalmi norma-kategóriákban, a versenyjog szerepe a
kontrollált piacgazdaságban, a gazdasági hatékonyságot befolyásoló módszerek
tanulmányozása, a gazdaságfejlesztés közgazdasági és normatív eszközeinek
elemzése.
Szakmai
elismerésként 1986-ban Akadémiai pályadíjat kapott Jog és gazdaságtudomány
tárgykörben, 2004. Csongrád megye
Gazdaságáért Díjat vehette át.
Publikációs
tevékenysége gazdag, munkái a Kritika, az Ingatlanértékelési füzetek, a
Kamarai futár és az Igazságügyi
Minisztérium kiadványában olvashatók.
Kéziratként
kiadásra vár Adóválság-válságadó? ,
valamint A magyar gazdaság vállalkozói
szemmel című munkája.
Önállóan,
illetve társszerzőként jegyzi többek között
A lakásellátottság hatása a társadalmi közérzetre, A lakásszerkezeti
aránytalanságok gazdasági és társadalmi következményei, valamint
Ingatlangazdálkodás az Európai Unióban és Magyarországon című munkákat.
Pro Urbe kitüntetést kapott dr. Olasz Sándor
Olasz Sándor 1949-ben született
Hódmezővásárhelyen. A Bethlen Gábor Gimnázium elvégzése után József Attila Tudományegyetem magyar-francia szakán kapott
diplomát 1973-ban. Kutatási
területeként a 20. századi magyar irodalomtörténet az 1920-as, 30-as évek
irodalmát, kortárs irodalmat, határon túli magyar irodalmat, prózaelméletet
választotta.
1978-ban doktori címet szerzett, 1992-től az
irodalomtudomány kandidátusa, 2000-ben habilitált, 2005-től a MTA Doktora címet
szerezte meg irodalom és kultúra tudományok területén.
1973. és 1986. között a Tiszatáj folyóirat
munkatársa. 1986-tól először a Juhász
Gyula Tanárképző Főiskolán adjunktus, majd 1988-tól József Attila Tudományegyetemen.
Folyamatosan tanítva szerzi meg, docensi és egyetemi tanári kinevezését.
Tudományos és tanári munkáján túl a Tiszatáj folyóirat sorsát nem csak nyomon
követte, hanem alakította azt, hiszen 1989-től először főszerkesztő helyettese,
majd 1996-tól főszerkesztője a lapnak.
Tanári tevékenységének sikerességét jelzi, hogy 13
doktorandusza közül négyen megszerezték a doktori fokozatot.
Tudományos közleményeinek száma 383 darab, eddig
önállóan 7 szakkönyvet írt, szerzőtársként 29 könyvben írt fejezetet.
Önálló könyvei:
Az író öntőformái. Nyugat-európai minták Németh László regényszemléletében
1995.
A regény metamorfózisa – a 20. század első felének magyar irodalmában 1997.
Mai magyar regények. Poétikai változatok fél évszázad regényirodalmában 2003.
Kortársunk Jókai Anna. Barangolás Jákob lajtorjáján 2004.
Regénymúlt, regényjelen 2006.
Sorskert. Sándor Iván művei 2006.
Magyar Művészetért Díjat kapott 1990-ben. Harmonikus,
személyiségformáló oktató nevelői munkájáért Németh László-díjat vehetett át
1998-ban.
1999-ben Arany János-díjat és a Tiszatáj szerkesztéséért Magyar Örökség-díjat
kapott.
Széchenyi Professzori Ösztöndíj tulajdonosa 2000. és
2003. között.
A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete által kiadott Pro Literatura-díjat
kapta 2003-ban. Kiemelkedő Irodalmi tevékenységéért 2004-ben a Kulturális
Minisztérium József Attila –díjat adományozott számára. Pro Arte Hungarica-díj
vehetett át 2005-ben a Tiszatáj szerkesztéséért.
Számos
hódmezővásárhelyi eseményen üdvözölhettük őt előadóként, ahol közönsége mindig
hálás fogadtatásában volt része.
Pro Urbe kitüntetést kapott Simon Ferenc
Simon Ferenc középiskolai tanár 1961-ben Hódmezővásárhelyen született.
A Kossuth Zsuzsanna Finommechanikai és Műszaki
Szakközépiskolában érettségizett. Középiskolás korában a humán tárgyak iránti –
korábban is meglévő – vonzalma egyre jobban erősödött. Különösen az irodalom,
azon belül is a költészet vonzotta. Így 1979-ben a Juhász Gyula Tanárképző
Főiskolán tanult tovább, ahol 1984-ben magyar-történelem szakos általános
iskolai tanári oklevelet kapott. 1984-ben a szegedi József Attila Tudományegyetemen
magyar szakos középiskolai tanári, majd 1993-ban a Juhász Gyula Tanárképző
Főiskolán könyvtáros diplomát szerzett. 1984-től óraadó tanár, napközis nevelő
volt a Kertvárosi Általános Iskolában. A délutáni foglalkozások nagyon jó
pedagógiai gyakorlatnak bizonyultak: megismerkedhetett a 10-14 éves korosztály
életkori sajátosságaival, tanulási nehézségeikkel, tanórán kívüli
magatartásukkal. 1985-től a Bethlen Gábor Gimnázium magyar-történelem szakos
tanára, 1990 és 1995 között könyvtáros-tanára. 1995 és 1997 között a gimnázium
igazgatója, majd ismét tanára és a muzeális gyűjtemény könyvtárosa. Kutatási és érdeklődési területe
irodalomtudomány, hermeneutika (értelmezéstan), líraelmélet, irodalomkritika,
filozófia, helytörténet, iskolatörténet, diákszínjátszás.
Az 1987/88-as tanévtől – iskolapolitikai okokból az
1999 és 2004 közötti hatéves kényszerszünet kivételével – folyamatosan a
gimnáziumban működő egyik diákszínpad vezetője. A tanításon kívüli munkájában
itt kapta a legtöbb élményt a diákoktól: az ifjúság lendületét, szorgalmát és
sokoldalúságát, az alkotás örömét. Itt bizonyosodott meg róla, hogy a szeretet-
és bizalomelvű pedagógia eredményes, hiszen a színjátszók minden külső kényszer
nélkül tanulnak meg hosszú és nehéz szövegeket az előadás sikere érdekében.
Kezdetben irodalmi összeállításokat készített diákjaival, ezt követően
elsősorban klasszikus darabokat vittek színre. Támogatásával, bíztatásával,
segítségével diákjai közül többen a kortárs magyar színművészet előadói lettek.
A legsikeresebbek:
1989. „A szétszóródás előtt” című összeállítás a
Gyulán megrendezett XIV. Erkel Ferenc Diákünnepeken különdíjat, egy későbbi, a
Litera-Turné Alapítvány által kiírt egyéni forgatókönyv-pályázaton pedig a Duna
Televízió díját nyerte.
Kocsis István: Árva Bethlen Kata – monodráma. Előadta
Szabó Márta, akiből később színész lett, legutóbb a Mester és Margarétában játszott főszerepet a Nemzeti Színházban.
1995.
Molière-unplugged, avagy a szerelem mint orvos – komédia egy felvonásban. Az
előadás a gyulai Erkel Diákünnepeken arany minősítést kapott. Egyik
főszereplője Pikali Gerda volt, akit később felvettek a Színművészeti
Egyetemre, azóta színművészként dolgozik Budapesten.
1997. William Shakespeare-Tom Stoppard: Hamlet, dán
királyfi 15 percben és még egy kicsi, avagy az „Élet mindig dráma” és rövid…
„Ars longa, vita brevis” „Pótmodern” egy felvonásban. Az előadást meghívták a
Gyulai Várszínház nyári diákszínpadi bemutatójára.
2009. Németh László: Pusztuló magyarok. A vásárhelyi
ősbemutatón jelen voltak az író leányai, akik Német László művekkel
ajándékozták meg a szereplőket. Közülük Fehér Balázs az előadás napján Győrben
Kazinczy Emlékérmet szerzett, majd felvették a Színművészeti Egyetemre. Egy
másik szereplő, Dobos Kata, alapítványi iskolában tanul színjátszást.
1990-ben
Miniszteri Dicséretben részesült tanári munkájáért.
1989
és 1993, majd 2005 és 2009 között a tanári pálya legszebb és
legfelelősségteljesebb területén: osztályfőnökként dolgozott. A szaktanári
munka során is döntő a tanári személyiség hatása, de mindez koncentráltabban
jelentkezik osztályfőnökként. A tudományok iránti lelkesedés felkeltése, a
nevelési helyzetek sokszínűsége, a tanár-diák viszony alakítása, a szülőkkel és
az osztálytanárokkal való kapcsolatteremtés mutatja a feladat sokrétűségét. A
pályaválasztás szervezése és irányítása naponként figyelmeztet annak
felelősségére, hogy a rámbízott életek megfelelő irányban induljanak. A
befektetett munka megtérült: a magyar-történelem tagozatos osztály 90%-át
veszik fel felsőoktatási intézménybe az érettségit követő egy éven belül. A
legkiemelkedőbb diákok az országos
döntőkben kiváló eredményeket értek el.
1990-től
a tanítás és a színpadvezetés mellett félállásban a muzeális értékű könyvtárat
gondozza. A gimnázium egyik legértékesebb része az ún. „Tanári könyvtár”,
amelyben 40000 1945 előtti dokumentum található. Különösen fontos, hogy 1727
óta folyamatos a gyűjtemény gyarapodása; sikerült átvészelnie a történelem
viharait, így itt közvetlenül tanulmányozható egy szervesen fejlődő református gimnázium könyvkultúrája. 1990 és 1994
között pályázatai alapján, Hódmezővásárhely országgyűlési képviselőinek, Dr.
Kószó Péter és Dr. Grezsa Ferenc segítségével sikerült restauráltatni a 65 db
antikva és egyéb értékes dokumentumok nagy részét. Ez a munka azóta is folyamatos.
1996-ban
kezdeményezője é szervezője volt a Bethlenes diákok első világtalálkozójának.
2004-ben
Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlésének felkérésére részt vett az
Emlékpont Múzeum és Oktatási Központ létrehozásában, a budapesti és a helyben
dolgozó történészek, anyaggyűjtők koordinálásával.
2004-től,
ugyancsak az előbbiek felkérésére, a Czirbusz Piroska Emlékére a
Hódmezővásárhelyi Művészetekért Közalapítvány kuratóriumának elnöke, ahol a
kuratóriummal együtt a helyi könyvkiadást, a tehetséges alkotókat segíti.
Publikációs
tevékenységében írja és szerkeszti a Bethlen Gábor Református Gimnázium
évkönyvét.
Árva
Lászlóval közösen megírta a 100 tétel
magyar nyelv és irodalomból című könyvet, ami az emelt szintű szóbelire
való felkészüléshez ad segítséget. A Cseresnyés Kollégium emlékkötetének
szerkesztője, helyi konferenciák, könyvbemutatók előadója. Kortárs magyar
irodalmi kritikái jelentek meg a Holmi hasábjain, díjnyertes irodalmi
összeállításai pedagógusok munkáit segíti.
2009-ben
munkahelyétől a Pro Scholae et ecclesiae kitüntetést kapta.
Signum Urbis Honorantis címet kapott Sárosi Mihályné Tolnai Eszter
Sárosi Mihályné Tolnai Eszter hímző Hódmezővásárhelyen
született 1927. május 27-én. Szülei Tolnai István és Petrecz Jusztina 12 hold földön gazdálkodva
tartották el a családot, nevelték két gyermeküket.