Miként kerületek kortárs realista festők művei egy ausztrál műgyűjtőhöz, majd „haza” Hódmezővásárhelyre és hogyan jelképezik ezek az alkotások a vásárhelyi képzőművészet sava-borsát? A budapesti Art IX-XI Galériában, a Bartók Béla út 1. szám alatt május 9-én, csütörtökön 18 órakor nyíló Vásárhelyi Anzix című kiállítás választ adhat a látogatóknak a fenti kérdésre. A harmincegy festményből álló tárlatot Almási István, Hódmezővásárhely polgármestere ajánlja a közönség figyelmébe; köszöntőt mond Kupper András Újbuda polgármestere
Hogyan kerültek Hódmezővásárhelyhez kötődő műalkotások egy ausztrál műgyűjtőhöz? Erich Brosell ausztrál üzletember Kratochwill Mimi művészettörténész javaslatára vásárolt kortárs magyar festményeket – közvetlenül a művészek műterméből – a kilencvenes években. A műgyűjtő az alföldi tájat, a paraszti világot ábrázoló alkotásokat jelképes összegért és a szállítást is fedezve ajánlotta fel tavaly „hazatérésre” Hódmezővásárhely városának. A város pedig élvén a lehetőséggel megvásárolta azokat a Tornyai János Múzeumnak. A művek között szerepelnek Vecsési Sándor, Szalay Ferenc, Szurcsik János, Németh József, Patay László, Csikós András, Bazsonyi Arany, Fejér Csaba és Kurucz D. István munkái, amelyeket most Budapesten is megcsodálhatják a művészetkedvelők.
Nagy Imre, a Tornyai János Múzeum igazgatója a kiállított képekkel kapcsolatban azt emelte ki, hogy azokat a művészek – pályájuk legkiérleltebb szakaszában – eleve eladásra festették, így könnyedség, felszabadultság és frissesség érződik rajtuk. Az alkotások közös jellemzője, hogy ugyanazon időintervallumban, a kilencvenes évek elején készültek, témaválasztásukban – az alföldi élet, a paraszti kultúra megragadásában – megegyeznek, azonban kifejezésmódjuk jelentős változatosságot mutat – mondta el róluk a művészettörténész.
Vecsési Sándor (1930) munkáira a könnyed ecsetkezelés és az impresszionisztikus benyomások könnyed rögzítése jellemző. Felesége, Bazsonyi Arany (1928-2011) egyetlen kiállított művén érezhető férje festésmódjának hatása, amely színhasználatban és témaválasztásban is tetten érhető. Szalay Ferenc (1931) valamennyi alkotása egy-egy költemény: pasztelles színei egyfajta bensőséges realizmussal töltik fel képeit.
Szurcsik János (1931) kicsit vázlatosnak ható festményeiben azok frissességét munkáinak élénk színhasználata és gesztusszerű ecsetkezelése adja. Németh József (1928-1994) munkái formai kísérleteknek tekinthetőek, mivel megtalálhatóak rajtuk a nagy képek kompozíciós megoldásai, de oldottabb, bensőségesebb festésmodorban. Patay László (1932-2002) témáin
visszaköszön a „nagy elődök” Tornyai János, vagy Kernstock Károly és Nyolcak munkáinak hatása. Csikós András (1947-2006) egyetlen kiállított festményén a klasszikus alföldi tájat jeleníti meg, a tél szürkésfehér árnyalatait felvonultató, sajátosan pasztózus technikával. Fejér Csabánál (1936-2002) briliánsan bravúros festőmódja fogja meg leginkább képek nézőit. Érdemes megfigyelni, hogy milyen kevés festői eszközzel mennyire a teljességet adja vissza: a kis felületen miként hangsúlyozza a tömeget és a formák plasztikai értékeit. Kurucz D. István (1914-1996) utcarészletei sajátos önreflexiók a hatvanas-hetvenes években készült festményeire. A hagyományos miliőben, a ház előtt beszélgető alakok ábrázolásai egy mára csak nyomokban megmaradt, bensőséges világ hangulatjelentései.
Az Ausztráliából „hazatért” kollekcióból nyíló kiállításon Kupper András, Újbuda polgármestere mond köszöntőt, a tárlatot Almási István, Hódmezővásárhely polgármestere nyitja meg a 7-es busz első Bartók Béla úti megállójánál található Art IX-XI Galériában. A vernisszázson verset szaval Rakonczai Kitti, a hódmezővásárhelyi Németh László Gimnázium és Általános Iskola diákja.