Családján kívül, barátai,
ismerősei, volt kollégái, osztálytársai, és a város vezetése kísérte
utolsó útjára ma délelőtt Dömötör Jánost, Hódmezővásárhely kulturális életének
egyik legkiemelkedőbb alakját.
– Nagy elismerés
Hódmezővásárhelynek, hogy egy ilyen páratlan műveltséggel rendelkező személy,
egy egész életen át ragaszkodott a városhoz – emelte ki dr. Lázár János a város
díszpolgárának temetésén.
Dömötör János 1922. január 16-án,
gazdálkodó család gyermekeként látta meg a napvilágot Hódmezővásárhelyen. A
Bethlen Gábor Református Gimnáziumban tett érettségi vizsgát, majd 1940 és 1944
között Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult és szerzett jogi
doktorátust. 1944-től tagja volt a szociáldemokrata pártnak, ahonnan azonban
később – „osztályidegen” származása miatt – kizárták, majd 1951-ben a
közigazgatásból is távoznia kellett. Az ezt követő tíz esztendőben
földmunkásként, napszámosként dolgozott. Életének erről a meglehetősen nehéz
időszakról emlékezett meg Bán Csaba, református lelkész a búcsúztatón,
hangsúlyozva: nem volt véletlen, hogy ő minden nehézség és megpróbáltatás
ellenére Vásárhelyen maradt, hiszen Isten élete kenyerét erre a városra
helyezte le, és ő ettől sohasem tántorodott, sohasem szakadt el.
Tisztelettel emlékezett meg Dömötör
Jánosról volt osztálytársa, Ormos Jenő és dr. Bereczky Lóránd, a Magyar Nemzeti
Galéria főigazgatója is, aki példás emberi méltóságát, és határok nélküli
tudását emelte ki. Bereczky szerint szakmájában 1961-től, a Tornyai Múzeum
igazgatójaként, és az Alföldi Galéria, az Őszi tárlat megalapítójaként maradandót alkotott. Munkásságának köszönhetően nem csupán a vásárhelyi, de a
vidéki, külföldi művészeket is a városához tudta kötni.
– Eltávozásával egy hihetetlenül
erős szolgálóját veszítette el a magyar és a vásárhelyi kulturális élet – emelte
ki a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója.
– Dömötör János tulajdonképpen Hódmezővásárhely
szinonimája – fogalmazott beszédében dr. Lázár János polgármester – és mint
olyan, minden magasságot és mélységet itt, a dél-Alföldön élt meg. Itt
maradt Vásárhelyen, amikor kormányzati tisztségek várták, itt maradt, amikor
származása miatt üldözték. Hitt abban, hogy szerepe van az országban és szerepe
van szeretett városában, ahol páratlan módon ismerte fel a táj szépségeit, és a
vásárhelyiek létének legfontosabb küldetését: összhangban élni a természettel.
Dömötör Jánost a Kincses temetőben, a
díszsírkertben helyezték végső nyugalomra.