Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

Zamjatyin Huxley és Orwell előtt járt

A 20. századi utópiák és antiutópiák irodalomtörténeti jelentőségéről, az orosz kultúrára gyakorolt hatásáról és Jevgenyij Zamjatyin: Mi című regényéről tartott előadást dr. Bagi Ibolya, a Szegedi Tudományegyetem Orosz Filológia Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense az Emlékpontban. Az évtizedekig betiltott Zamjatyin 1920-ban alkotta meg az antiutópia műfajának alapművét.

Az Emlékpontban tartott előadás elsősorban az utópiák és antiutópiák orosz kultúrára gyakorolt hatásáról szólt. Dr. Bagi Ibolya főként irodalmi művek alapján követte nyomon a témát, de utópisztikus gondolatok jegyében született képzőművészeti alkotásokat is bemutatott közönségének.

– Kiderül, hogy bizonyos eredetileg nem rossz elképzelések hogyan fordulnak az ellenkezőjére, bizonyos pozitív ideák, hogyan válnak katasztrofálissá, de nem csak az orosz kultúrára, hanem az egész orosz történelemre nézve, ami a szovjet korszakot illeti – mondta dr. Bagi Ibolya, a SZTE BTK Orosz Filológia Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense.       

Az utópiák születésénél az irodalmárok és a képzőművészek érzékeny felfogásukból adódóan már a kezdetek kezdetén bemutatták a rendszer veszélyeit. Igaz ez Jevgenyij Zamjatyinra is. A 19. század végére Oroszországban olyan, a gazdasági változásokból adódó társadalmi különbségek alakultak ki, amelyek új megoldások keresésére kezdték ösztönözni az értelmiséget. Az orosz gondolkodók sorra álltak elő a „világmegváltó” törekvésekkel, melyek közül egy, a bolsevizmus-kommunizmus véres valósággá vált. E két hatás közvetlen tapasztalatot szolgáltatott az orosz íróknak, melyből számos utópisztikus és antiutópisztikus mű született, amelyek alapja Zamjatyin Mi című regénye.

– Zamjatyinra azt lehet mondani, nagyon sok mindent előre látott már 1920-ban, mivel szenzációs utópiát írt. Ez azért izgalmas, mert ha együtt emlegetjük Huxleyt, Orwellt és Zamjatyint, akkor utóbbit mindig a sor végére tesszük, holott ő volt az első. Utána jött a ’30-as években Huxley és ’48-ban Orwell. Mindkettőjük táplálkozott a Zamjatyini elképzelésekből. Nála jelentkeznek először ezek a kritikus hangok, ráadásul műve fantáziadús és izgalmas szépirodalmi szöveg is egyben – tette hozzá dr. Bagi Ibolya.

A világon és most már Magyarországon is egyre ismertebb Zamjatyin neve, aki a múlt rendszerben tiltott írónak minősült.