Felavatták Zsigmondy
Béla gépészmérnök, a legtöbb alföldi artézi kút fúrójának szobrát, a
Munkácsy-díjas Tóth Sándor alkotását a szegedi Szent István tér
mérnökpanteonjában pénteken.
1880-ban Hódmezővásárhely volt az első város, amely artézi
kutat fúratott magának Zsigmondy közreműködésével.
Zsigmondy Béla 1848-ban született Pesten. Tanulmányait 1858-ban
kezdte meg a pesti evangélikus főgimnáziumban, 1870-ben szerzett
gépészmérnöki diplomát a zürichi egyetemen. Hazatérése után
nagybátyjával, Zsigmondy Vilmos bányamérnökkel artézi kutak fúrásába
kezdtek. 1880-ban Hódmezővásárhely volt az első város, amely artézi
kutat fúratott magának, később a példát több alföldi város –
Békéscsaba, Mezőtúr, Nagyszalonta, Szarvas, Szeged, Szentes –
követte – vázolta a gépészmérnök életútját avatóbeszédében Dobos
Irma aranydiplomás geológus.
Zsigmondy Béla elismert tekintéllyé vált a talajfúrások terén, ő
oldotta meg az 500 méternél mélyebb fúrások technikai problémáit.
Dolgozott Szeged árvíz utáni újjáépítésekor és az Országház
építésekor végzett talajvizsgálatokon is. 1894-től hídépítésekben is
közreműködött, nevéhez fűződik többek között a Ferenc József híd – a
mai Szabadság híd -, a Margit híd Margitszigetre vezető szárnyának
és Erzsébet hídnak az alapozása. 1916-ban hunyt el a fővárosban.
A 103 éves szegedi Szent István téri víztorony hazánk első, még ma
is működő ilyen jellegű vasbeton építménye. A három esztendeje uniós
támogatással felújított téren, a torony körül kialakított
mérnökpanteonban Magyar Ede városi építészmérnök, Pálfy Budinszky
Endre és Tóth Mihály városi főmérnök, Korb Flóris építészmérnök,
Zielinski Szilárd mérnök, a víztorony, valamint Feketeházy János, az
első szegedi közúti híd tervezőjének szobra látható.
(MTI)