Hódmezővásárhely.hu
Generációk jövője az Alföldön

Mártélyi tájvédelmi körzet

A tájvédelmi körzet Hódmezővásárhellyel egy vonalban, a Tisza bal partján található. A mártélyi táj a Tisza déli szakaszának talán legszebb vidéke: holtágak, morotvák, nedves rétek, rekettyések, mocsaras, tocsogós területek találhatóak itt a folyó kiszélesedő árterén. A Tisza és a gátak között elterülő hullámtér a Tisza szabályozása során, a 19. század végén alakult ki. A munkálatok során kubikgödrök sokaságából termelték ki a szükséges földet, s ennek nyomán ártéri táj alakult ki.

A folyamszabályozáskor kialakult táj 1971 óta védett, szerepel a Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek jegyzékében, valamint 1979-ben a tájvédelmi körzet felkerült a Ramsari Egyezmény listájára. A védett terület három, egymástól nagymértékben különböző részből áll. Az északi terület a Mártélyi-holtágból és az Ányás-szigetből áll, a terület legzajosabb része. A holtágtól délre a Kutyafenék, majd a Körtvélyesi-holtág található és legvégül a Barci-rét következik.

A tájvédelmi körzet növénytakarójára jellemző az ecsetpázsitos mocsárrét, a holtágakban tömeges állományokat alkotó sulyom, a békatutaj, rucaöröm, a különböző békaszőlők, a vízidara, s egy viszonylag ritka békalencseféle. A botolófűz, szürke- és fehérnyár elegyes erdők a magasabb fekvésű helyeken itt-ott előforduló kocsányos tölgyek mesterségesen alakított tájra emlékeztetnek. Az elmocsarasodó holtágakban, kubikgödrökben rendkívül sok védett növény található meg. Többek között itt virágzik a rence (Utricularia vulgaris), a rucaöröm (Salvinia natans), a sulyom (Trapa natans) és a vízidara (Wolffia arrhiza.)

A vízben igen gazdag a védett halfauna is. Eddig 36 halfaj előfordulása bizonyított, melyek közül a sima- és a vágótok (Acipenser nudiventris, A. güldenstaedti colchicus), a lápi póc (Umbra krameri), a vágó csík (Cobitis taenia), a lápos vizekből ismert réti csík (Misgurnis fossilis), a magyar- és német bucó (Zingel zingel, Z. streber) érdemel külön is említést. Természetesen a horgászok számára nem ezek a védett és ritka fajok jelentik a vonzerőt, hanem a méretes pontyok, csukák, süllők és a hatalmas lesőharcsák. A halak és a vízi rovarok mellett a hüllők és kétéltűek jelentik a fő élelemforrást azoknak a madártömegeknek, amelyek miatt a 1979-ben a tájvédelmi körzet felkerült a Ramsari Egyezmény listájára.

Eddig összesen 254 madárfaj jelenlétét sikerült kimutatni a területről, melyből 112 faj költött is. A buja ártéri növényzetben talál fészkelő helyet magának a fülemüle (Luscinia megarhynchos), a zöldike (Carduelis chloris), vagy barátposzáta (Sylvia articapilla) és a városokból is jól ismert feketerigó (Turdus merula) is. A természetközeli öreg erdők madárvilága is igen sokszínű. Az odvas fák üregeiben költ a macskabagoly (Strix aluco). A húszméteres magasságot is meghaladó lombkoronában valamikor költött a rétisas (Haliaetus albicilla) is, viszont ma is költ a barna kánya (Milvus migrans) és a fekete gólya (Ciconia nigra). A tavaszi áradások során az elöntött réteken tömegével jelennek meg a vonuló récék. A vízszint csökkenésével jön el a gémek és a gólyák ideje. A visszamaradó vizekben nagy csapatokban keresik a halat a gázlómadarak: nagy kócsagok (Egretta alba), kanalasgémek (Platalea leucorodia), szürke gémek (Ardea cinerea), kis kócsagok (Egretta garzetta), bakcsók (Nycticorax nycticorax).

A nyár beköszöntével sem szűnik meg a nyüzsgés a holtágak partján és a kubikokban.

A közeli Sas-ér gémtelepének lakói ide járnak táplálékért. Természetesen a halban gazdag vizeken jól érzik magukat a vidrák (Lutra lutra) is. Kora reggel gyakran látni lábnyomait az iszapban, vagy vacsorája maradékát, a halcsontvázat a parton.

A WWF nemzetközi természetvédelmi szervezet nyolc eurázsiai hódot engedett szabadon 2006 novemberében a Mártélyi Tájvédelmi Körzetben. Az állatok igen rövid időn belül elhagyták a nekik otthonul szánt Körtvélyesi-holtágat, egy család azonban a közelben, a Kenyereéri-csatornánál telepedett le. Később, a rágcsálok életterét megvizsgálva kiderült, a térségben maradt hódok mellé utódódok is érkeztek.

A folyó biztosította megélhetési lehetőségek már több ezer éve lakottá tették a Tisza e szakaszát is. Találtak itt új-kőkori leleteket, avar kori temetőt, szarmata település maradványait, Árpád-kori temetőt és XIV-XV. századból halászfalu maradványait is.

A tájvédelmi körzet névadó települése Mártély már jó ideje kedvelt helye a festőknek is. A Hódmezővásárhelyi Művésztelepről gyakran járt ide Tornyai János, Endre Béla, Kohán György. Több évtizede nyári képzőművész alkotótábor is működik a vízparton.

Mártély 1928 óta ismert, mint üdülőhely. Meleg nyári hétvégeken 2000 – 2500 fõ fordul meg a Mártélyi holtág strandjának környékén. A 2005. novemberében avatta fel a hódmezővásárhelyi önkormányzat az “Ártári tanösvényt”, amely a mártélyi holtág természeti értékeit mutatja be egy izgalmas séta során.

Az értéktárba történő felvétel indoka és célja a terület tájképi és természeti adottságainak, értékeinek sajátosságaival jellemezhető élőhelyek természetes növénytársulatainak, védett növényfajainak, illetve a hozzájuk kapcsolódó állatközösségek életfeltételeinek megőrzése.